Diósgyőri Református Gyülekezet

A házasság méltósága a teremtésben

1 Mózes 2

Amikor feleségemmel együtt kerestük a mai igehirdetés alap igéjét és felolvastam neki ezt a részt, felkiáltott: „Ez annyira szép, hogy erről prédikálj!”

Igen, nekem is rádobbant a szívem!

Aztán ahogy újra és újra olvastam, akkor meg rádöbbent a szívem, hogy aki erről a  fejezetről prédikál az csak „leg”-ekben beszélhet…

A legcsodálatosabb leírása ez Isten alkotómunkájának ebben a világban, ahogy beszámol erről a teremtés könyvének második fejezete. Hogyan gyarapszik, hogyan lesz egyre tartalmasabb,  szebb, kívánatosabb ez a világ. Hogyan kerül minden a legjobb helyére, hogyan indul el az élet, hogyan gondoskodik Isten az embernek a legjobbakról. Ott van az egésznek a végén, mint az „i” betűn a pont, mint korona a király fején: ott van a házasság. Mint az emberi kapcsolatok földi csúcspontja, valóban koronája! Ez a paradicsomi beszámoló az emberi történelem kezdetét mutatja be a tökéletesség állapotában. 

A művészek minden korban megpróbálták szavakkal vagy képekkel visszaadni milyen lehetett az a tökéletes világ: a szeretet és a szépség világa, a békesség és nyugalom világa – miközben pezsgett, nyüzsgött az élet. 

Ádám Istennel és Évával együtt a paradicsomban tökéletes szabadságot élvezhetett, és nem volt semmi rossz: sem szenvedés, sem szégyen – a halál is csak, mint baljóslatú figyelmeztetés árnyékolta be az első ember életét.  De belépett a bűn, az engedetlenség és az azóta eltelt sok 1000 év történetében ez volt az utolsó pillanat, amiről el lehetett mondani, hogy az emberek tökéletesen boldogok voltak.

és ezt a boldogságot ez a befejező mondat hirdeti: „nem szégyellték magukat.”

Erre majd még visszatérek, hogy mi mindent jelent ez az egyszerű megállapítás, de most előbb hadd mondjam el, ami legeslegelőször megragadott ebben a fejezetben. Ez pedig mindjárt az első szó, ahogy kezdődik Károli Gáspár fordításában: így  „elvégeztetett az ég és a föld és minden seregük”.

A nagypénteki keresztről visszhangzik ez a kifejezés Isten Fiának Jézusnak haldokló szájából hogy elvégeztettet! Hogy ott mi végeztetett el? – az újjáteremtés, a megváltás, a szabadítás…

Íme ez a szó kapcsol össze minket mai embereket (téged is, aki olvasod ezt az Igét és hiszed ennek üzenetét). Ez a szó kapcsol össze a Teremtő-Istennel, aki kezdetben elvégezte az ég és a föld teremtését – benne téged és engem, mert elvégezte magában, hogy életet ad az idők folyamán valamikor. Ez a szó, hogy elvégeztetett –  összekapcsol az Újjáteremtő-Istennel is, aki miután megromlott a világ a bűn miatt, Krisztusban elvégezte az újjáteremtést, hogy a te és az én életem ne a pusztulásba kárhoztatva vesszen el,  hanem  – ha hiszünk Jézus Krisztusban – az örök életbe torkolljon, az élet tengerébe mintegy csodálatos folyó…. Igen, Isten ezt a tervet végezte el felőlünk.   Halleluja!

Miért volt ez olyan fontos neki, hogy egy egész világot teremtett és a legértékesebb életet, önmagát adta azért, hogy újjá teremtse? Azért, mert a saját képére és hasonlatosságára teremtett és a saját szeretetével szeretett.

Az „Isten képmása” kifejezés sokféleképpen értelmezhető: utalhat az alkotás képességére, az intelligenciára, a döntésképességre, és a kapcsolatteremtés képességére.

Mivel Isten maga a szeretet – nagyon becsesnek tartja kapcsolatokat. Ez a kapcsolatközpontúság hozzátartozik a természetéhez és önmagát is kapcsolatviszonyban jelenti ki és jeleníti meg, mint atya fiú szentlélek. A Szentháromság Isten belső kapcsolatrendszere, tökéletes példája a kapcsolatok harmóniájának.

Úgy gondolom, legfontosabb üzenete annak, miképpen minket saját képére és hasonlatosságára teremtett, hogy kapcsolatokra teremtett. Ebben gyönyörködhetünk a paradicsomi beszámolóban. 

Lényegében arról szól, milyen kapcsolatokra teremtette Isten az embert és hogyan szabályozza az ember kapcsolatainak különböző területeit.

Az első és legfontosabb a vertikális kapcsolat, a függőleges, a menny felé törekvő kapcsolat: az Isten és ember közötti kapcsolat. Alapvető rend, hogy az Isten az ember teremtője, az ember pedig a teremtménye. Isten engedelmességet vár el, de annyira szeret, hogy nem kényszerből, hanem szabad akaratból várja –  viszont szeretetként. Ezért tette próbára az egyetlen tiltással az ember engedelmességét. Az ember elutasíthatja ugyan az engedelmességet és saját utakon járhat, de erről számot kell majd adni Istennek.

A másik „függőleges” kapcsolat a lefelé irányuló: a teremtett világ. Az élő és élettelen környezet. Azért nevezem így, mert az embert Isten mindezek fölé rendelte, hogy uralja, művelje és őrizze! Az egészet mintegy az ember alá adta! Nem egyenrangú – nem vagyunk úgy része, ahogy egyes  természetistenítő vallások, vagy állatvédő mozgalmak tanítják. 

A harmadik, de fontoságában a második – az Istennel való kapcsolat után a vízszintes kapcsolat, ember és ember közötti kapcsolat. Tetszett az Istennek, hogy ez két különböző nemű ember között alapozza meg és teljesítse ki: férfi és nő között. 

 Ádám és Éva házasságát Isten alapította. Fontosságát jelzi, hogy a Biblia többször is Isten és az ember közötti kapcsolat szorosságának a példájaként emlegeti. Az Ószövetségben Isten és Izrael, az Újszövetségben Krisztus és az Egyház. Ez minden más földi kapcsolatnál előbbre való, még a saját szülőkhöz fűződő viszonynál is. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.

Isten akaratában a Férfi és a Nő összetartozik, egy egységet képeznek a házasságban! Vannak, akik azt mondják a házasságkötésre: csak egy papír. De ez nem így van. Nem egy papír! Mert amikor egy férfi és egy nő Isten előtt életreszóló szövetséget köt, akkor ott egy új teremtés történik meg. Ott egy új valami jön létre, ami addig nem volt meg. Létrejön egy új egység, egy új minőség: a házasság! Egy szellemi, pneümatikus elrendeződés megy végbe, Isten egy új szellemi teremtménnyé, házaspárrá kovácsol minket

Ezért nevezi egy testnek a férfi és a nő egyesülését a házasságban,  és  ragaszkodásnak – szó szerint össze ragasztásnak – a két fél együttes életét a továbbiakban. 

Jézus maga mondja: a házasságban Isten szerkeszti egybe a házasfeleket, úgyhogy már nem két test, hanem egy. És amit Isten egybekötött ember el ne válassza. (Máté 19,6)

Ezért nincs válás sérülés nélkül. Mint ahogy két jól összeragasztott anyagot, tárgyat sem lehet csak úgy eredeti állapotára sértetlenül szétválasztani, ugyanúgy a házasságban egybe szerkesztett lelkek is csak sérülten mehetnek tovább az élet útján egymás nélkül. Még akkor is, ha nem az egymás ellen elkövetett bűnök, bántások miatt, hanem pl. a halál miatt szakad szét egy házasság. Ahogy Gyökössy Endre bácsi kifejezte: a megözvegyülés olyan, mintha életünk egyik felét leamputálnák rólunk.

Figyelemre méltó üzenete van különösen manapság annak, ahogy a házasság testi kiteljesédét, eggyé válását hangsúlyozza az Ige.

Két okból időszerű: az egyik, hogy az ember testiségéhez hozzátartozik a nemiség: férfivá és nővé teremtett Isten és e két, különböző nemű ember testi/lelki egyesülésével születik meg a házasság. Ezért nem nevezhetjük bibliai értelemben házasságnak két azonos nemű ember kapcsolatát, bármilyen mély, vagy magasan rajongó szeretet, hűség és együttélés van közöttük. A Biblia ezt Isten akaratával ellenkezőnek, és így bűnnek nevezi. 

A másik: egy férfi és egy nő kapcsolata akkor válik Isten szemében házassággá, ha azt szövetségi elkötelezésben megszentelik és arra áldást kérnek mindazon tanúk előtt, akik „számítanak”.

Ezt fejezi ki az „elhagyja/ragaszkodik” történés. Vagyis a házasságban az egyesülésnek része és feltétele a kapcsolatok elhatározó és elkötelező átrendeződése. Sokan ezt nem hajlandók tudomásul venni – megtenni. Lezárni, elhatárolódni és elköteleződni. Ezért a bibliai értékrend szerint a szövetségkötés nélküli együttélés sem nevezhető házasságnak. 

Ami nekünk feleségemmel a legjobban tetszik ebben a fejezetben a következő két   megállapítás: “Ragaszkodik” és “Nem szégyellték magukat”.

A két legszükségesebb dolog a földi boldogsághoz : az összetartozás érzése és az őszinteség tudata!  Vagyok valakié és lehet valakim! Akivel olyan szoros kapcsolatom van, mint két egymáshoz illő és  összeragasztott (=szerkesztett) darab. És olyan mély a közösségem vele, hogy nincs semmi lepel! Leplezetlenül vagyok vele. 

Végül mit takar ez, hogy „nem szégyellték magukat”? A tökéletes boldogságot.  A szabadságot,  a tisztaságot, a nyíltságot.

Megvalósítható-e ez egyáltalán ezen a világon? Krisztus győzelme óta úgy gondolom/tapasztalom, hogy igen! Egyedül Őbenne élve: Ef 5,20kk.

Mivel Isten szerezte a házasságot: az jó és szent! Mivel meg is áldotta: jó és áldott – tehát kétszeresen is jó! Mivel szimbolizálja Isten és az ő megváltottjai kapcsolatát, ahogy Ő szereti Krisztusban az egyházat – ezért jó, szent, és sérthetetlen!

Miért van akkor mégis olyan sok gond vele? Mert a Sátánnak is ez a legfontosabb célpont. Ezt támadja a leginkább. Ezért minden torzulás, konfliktus, válás ezen a területen az ördög munkája.

De Jézus Krisztus azért jött, hogy az ördög munkáját lerontsa. És győzött a kereszten. Elvégeztetett a házasság megváltása is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük