2025. 01. 01.

Isten a zsidó népet választotta ki arra, hogy Egyszülött Fia ebbe a népcsoportba szülessen meg. Ezt a nagy megtiszteltetést nem értékelték, és letértek Isten útjáról, megfeledkeztek parancsolatairól. Ő azonban mindig hű maradt hozzájuk, így volt kihez visszatérniük.
Bennünket is olyan kegyelembe részesített, hogy fiaivá és leányaivá fogadott. De mi sem tudunk elszakadni gyarló természetünktől, így nem volt elég megtérésünkkor igent mondani hívására, hanem naponta, vagy még gyakrabban szükséges választanunk a jó és rossz között visszatérve az Ő védő szárnyai alá, mert megtapasztaltuk már ott a biztonságot! Gondoljunk a tékozló fiú történetére. Vagy az ének szavaira: „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.” Vele járva a napi gondjainkat is át adhatjuk Neki, és ellátásunkat is biztosítja!
Egy új év kezdetén különösen aktuális figyelembe vennünk az alábbi Igéket:
Tanács: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni.” (Józsué 25,15.)
Ígéret: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én
szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (János 12,26.)
Fohász: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (János 6,68.)
* Biztató és bátorító volt, amikor édesapánk buzdított, megdicsért bennünket. Szinte új lendületet adott feladataink végzésében. Az Igében Mennyei Atyánk megbecsülését ígéri Jézus, mint a helyes döntésünknek a jutalmát. Mivel ez azzal jár, hogy esendőségem ellenére befogad Jézus vérét látva rajtam az örök hazába, ezért vágyom rá, és Őt akarom szolgálni!