Olvasandó: Mózes 4. könyve – 1. fejezet
„(1) Így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában, a gyülekezet sátrában a második hónap első napján, Egyiptom földjéről való kijövetelük után a második esztendőben: (2) Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, minden férfit főről főre, (3) húszesztendőstől fogva és feljebb, mindenkit, aki harcra fogható Izráelben. Számláljátok meg őket seregenként, te és Áron! (4) Legyen veletek egy-egy férfi mindegyik törzsből, mindegyik atyái háza népének feje legyen. (5) Ez pedig a neve azoknak a férfiaknak, akik mellettetek fognak állni: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia. (6) Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia. (7) Júdából Nahsón, Ammínádáb fia. (8) Issakárból Netanél, Cúár fia. (9) Zebulonból Eliáb, Hélón fia. (10) József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból Gamliél, Pedácúr fia. (11) Benjáminból Abídán, Gideóni fia. (12) Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia. (13) Ásérból Pagiél, Okrán fia. (14) Gádból Eljászáf, Deúél fia. (15) Naftáliból Ahira, Énán fia. (16) Ezek a gyülekezetből elhívottak, atyjuk törzseinek fejei, Izráel nemzetségfői. (17) Maga mellé vette Mózes és Áron e név szerint is kijelölt férfiakat. (18) Összegyűjtötték az egész gyülekezetet a második hónap első napján, és bejegyezték születésük idejét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és feljebb, főről főre. (19) Ahogy az ÚR parancsolta, úgy számlálta meg őket Mózes a Sínai-pusztában. (20) Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai, azok leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfiú, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (21) akiket megszámláltak Rúben törzséből: negyvenhatezer-ötszáz lélek. (22) Simeon fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfi, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható, (23) akiket megszámláltak Simeon törzséből: ötvenkilencezer-háromszáz. (24) Gád fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (25) akiket megszámláltak Gád törzséből: negyvenötezer-hatszázötven. (26) Júda fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (27) akiket megszámláltak Júda törzséből: hetvennégyezer-hatszáz. (28) Issakár fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (29) akiket megszámláltak Issakár törzséből: ötvennégyezer-négyszáz. (30) Zebulon fiainak leszármazottai nemzetségenként és háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (31) akiket megszámláltak Zebulon törzséből: ötvenhétezer-négyszáz. (32) József fiaiból Efraim fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (33) akiket megszámláltak Efraim törzséből: negyvenezer-ötszáz. (34) Manassé fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható, (35) akiket megszámláltak Manassé törzséből: harminckétezer-kétszáz. (36) Benjámin fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (37) akiket megszámláltak Benjámin törzséből: harmincötezer-négyszáz. (38) Dán fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (39) akiket megszámláltak Dán törzséből: hatvankétezer-hétszáz. (40) Ásér fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (41) akiket megszámláltak Ásér törzséből: negyvenegyezer-ötszáz. (42) Naftáli fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható, (43) akiket megszámláltak Naftáli törzséből: ötvenháromezer-négyszáz. (44) Ezeket vették számba, akiket Mózes, Áron és Izráel tizenkét fejedelme számolt meg; egy-egy férfi, mindegyik a háza népének feje. (45) Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül, atyáik háza népe szerint, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra foghatót Izráelben, (46) mindazok, akiket megszámoltak: hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak. (47) De a lévitákat atyáik háza népe szerint nem vették számba közöttük. (48) Mert így szólt az ÚR Mózeshez: (49) Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé, (50) hanem rendeld őket a bizonyság hajlékának, minden edényének és minden ahhoz valónak őrzőivé. Ők hordozzák a hajlékot, minden edényét, szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak. (51) Amikor a hajléknak tovább kell indulnia, a léviták szedjék szét, amikor pedig megáll a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha pedig idegen közeledik hozzá, haljon meg. (52) Izráel fiai közül mindenki a maga táborában és az ő zászlaja alatt, seregeik szerint táborozzon. (53) A léviták pedig a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen haragom Izráel fiainak gyülekezetén. A léviták lássák el a bizonyság hajlékának őrzését. (54) Izráel fiai úgy tettek, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (1/1): Vegyétek számba…. magatokat és egymást!
Miért tartja fontosnak Isten, hogy megszámoltassa a népet? Nem maga miatt, hanem maguk miatt! Hogy tisztában legyenek önmagukkal.
Az egyén szempontjából azért volt fontos, hogy tisztázódjon önmagára nézve:
– honnan jövök, kikhez tartozom,
– hol vagyok számontartva, számítanak-e rám?
– lehet-e egyáltalán rám számítani?
– kész vagyok-e, hogy beálljak a sorba, a seregbe, hogy ha kell, harcoljak a többiekkel!?
Nekünk, Isten mai népéhez, a gyülekezethez tartozva szintén fontos ez a tisztázódás, önmagunk valójával való szembenézés! A közösség szempontjából pedig azért volt szükséges és fontos, mert:
– erősítette az összetartozást és
– az összetartást.
A kettő nem ugyanaz: jó tudni azt, kik azok, akikkel egy közösséget alkotunk, mert bizonyos dolgok miatt (származás, helyzet, sors, életgyakorlat stb.) összetartozunk, de ez egy passzív dolog, egy jóérzés, kellemes tudat. Jó rágondolni, még büszkék is lehetünk. De, hogy kik azok, akikkel összetartunk, akikre lehet számítani, együtt mozdulni, egymásért tenni – ahhoz már csapatszellem kell. Na ez az összetartás. Egy ilyen számlálás, hogy mekkora a sereg, bizonytalanságban, veszélyes időkben nagyon fontossá válik. Isten népének a nagy bizonytalan út előtt, a bizonytalan pusztában, az ismeretlen ellenséges területen, nagyon fontos erőforrás lehetett az összetartozásnak a tudata.
Mi, Isten mai népének, a gyülekezetnek a tagjai ne elégedjünk meg az összetartozás jóérzésével egymásra gondolva, hanem tartsunk is össze most a járvány próbája idején: „szereteben összeforrva, egy közös test tagjai, tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk is ontani…” (395.Ré.)