Olvasandó: Mózes 4. könyve, 13. fejezet

„(1) Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort. (2) Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: (3) Küldj el férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak adok. Egy-egy férfit küldjetek atyáik minden törzséből, mindegyik főember legyen. (4) Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR rendelése szerint. Mindnyájan főemberek voltak Izráel fiai között. (5) Ez a nevük: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia. (6) Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia. (7) Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. (8) Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia. (9) Efraim törzséből Hóséa, Nún fia. (10) Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia. (11) Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia. (12) József törzséből, Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia. (13) Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia. (14) Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia. (15) Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia. (16) Gád törzséből Geúél, Máki fia. (17) Ez a neve azoknak a férfiaknak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el. (18) Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, azt mondta nekik: Menjetek a Délvidéken át föl a hegyekbe! (19) Nézzétek meg a földet, hogy milyen, és a népet, amely rajta lakik, hogy erős-e, vagy erőtlen, kevés-e vagy sok! (20) És milyen a föld, amelyen lakik, jó-e vagy hitvány? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborokban vagy erősségekben lakik-e? (21) Milyen a föld, kövér-e, vagy sovány? Van-e rajta fa, vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai voltak. (22) Fölmentek tehát, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától fogva egészen Rehóbig, odáig, ahol Hamátba mennek. (23) Fölmentek dél felől, és Hebronig jutottak, ahol Anák fiai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek (Hebrón pedig hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan). (24) Mikor eljutottak Eskól völgyéig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vitték egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is szakítottak. (25) Azt a helyet Eskól völgyének nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. (26) Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. (27) Visszamentek, és eljutottak Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Hírt vittek nekik és az egész gyülekezetnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét. (28) Ezt beszélték el neki: Elmentünk arra a földre, amelyre küldtél minket. Valóban tejjel és mézzel folyik, és ez a gyümölcse! (29) Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok meg vannak erősítve, és igen nagyok. Sőt még Anák fiait is láttuk ott. (30) Amálék lakik a dél felől való földön, és a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak a hegyeken. A tenger mellett és a Jordán partján pedig a kánaániak laknak. (31) Jóllehet Káléb csendesítette a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondta, bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele, (32) de a férfiak, akik fölmentek vele, azt mondták: Nem mehetünk az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk. (33) És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit. Az egész nép is, amelyet ott láttunk, szálas emberekből áll. (34) Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (13/1): Ne legyünk elfogultak se magunkkal, se ellenségeinkkel!

Ebben a kémtörténetben Izrael népe kétszeresen is hitetlenül viselkedik.

Hiszen két dolgot előre megmondott az Úr:  

a.) elmondta milyen lesz az a föld, amit ad nekik és azt is

b.) megmondta, hogy ne féljenek, Ő maga előttük fog menni és oda bevinni őket.

Ehhez képest kettős hitetlenséget mutatnak: az egyik, hogy ragaszkodnak a kémek kiküldéséhez. Ugyanis az 5 Mózes 1,22-ből kiderül, hogy ők járultak oda Mózeshez, hogy küldjön ki kémeket. Tehát amit itt olvasunk a második versben, hogy „Szólt az Úr Mózesnek mondván: küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét” – ez már az Úr beleegyezése a nép kezdeményezésébe – nyilván aggódó magatartásuk miatt. A hitetlenség másik bizonysága pedig, hogy azokra a kémekre hallgattak, akik nem láttak esélyt a föld meghódítására. Pedig amit láttak az megerősítette Isten szavahihetőségét és hogy lehet benne bízni. Hisz láthatták, hallhatták, hogy valóban olyan a föld, amint megmondta. Ha ez íme igaz, akkor logikus, hogy a másik fele is igaz: be fogja vinni őket oda! Minden látszat-lehetetlenség ellenére. Még akkor is, ha ők az óriásokhoz képest sáskáknak látták magukat. Mindig is ez az ördög egyik alattomos eszköze: a látszatot láttatja. Ami nem valóság. A valóság sokszor még nem látható csak a hit szemével. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1kk.) Úgyhogy nem csoda, hogy az úr felháborodott ezen a magatartáson.

Az ördög nemcsak a hazugságnak, hanem a rosszhírnek is atyja. Ezt azért merem mondani, mert a rossz hír rombol és pusztít az embervilágban. Márpedig a sátán az, akit a Biblia emberölőnek, diabolosznak, (=szétdobáló), vádlónak, tolvajnak nevez. Tények pedig bizonyítják, hogy valóban az.

Nézzétek a rossz hír romboló hatását ebben a történetben: tíz ember egy egész nép sorsát el tudja vele rontani. Ketten ugyan a világ legnagyobb tekintélyére, Istenre hivatkoznak, hogy bízhatnak – mégis a rossz hírre fogékonyak. Így van ez általában: a többség a rossz hírre fogékony. Lásd a vakcina-kérdést: néhány bal-eset a többszázmilliós problémamentes beoltással szemben milyen nagy figyelmet kap és mennyire el tud bizonytalanítani sokakat…

Vannak emberek, sajnos jó sokan, akik nagy előszeretettel (vagy félelemmel?) terjesztik a rosszhíreket. És vannak emberek, sajnos jó sokan, akik nagy előszeretettel (vagy félelemmel?) hallgatják a rosszhíreket. Ezért is van az, hogy a média mára szinte erre szakosodott: a rossz hírek terjesztésére. Az ilyenek kárognak, mint a varjak, és nincsenek tudatában annak, hogy az ördög eszközei.

De te Ne engedd, hogy téged használjon „rosszhírterjesztő”-ként.

Ne terjeszd – fontold meg, ellenőrizd le, állíts vele szemben jóhírt – az mindig és örökké megáll, amit így hallunk, hogy evangélium! = Isten jóhíre, hogy „Úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” És aki befogadta Őt – a Názáreti Jézust elismerte Isten Fiának – annak megadta a felhatalmazást, hogy Isten (fogadott) fiává legyen. Így aki hisz a Fiúban, örökélete van, az nem megy kárhozatra. És a „ráadás jóhír” pedig ez: „… sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Róm 8:38

Isten jóhíre felülírja az összes rosszhírt ebben a világban, mert mindennél hatalmasabb, a legrosszabbnál, még a halálnál is. Az Ő szeretetéből pedig senki ki nem szakíthat.

Vélemény, hozzászólás?