Olvasandó: Mózes 4. könyve, 18. fejezet

„(1) Ekkor azt mondta az ÚR Áronnak: Te, fiaid és atyád háza fogjátok hordozni a szent hajlék körül elkövetett vétkek büntetését. Te és fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért. (2) Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is! Melletted legyenek, és neked szolgáljanak. Te pedig és a fiaid szolgáljatok a bizonyság sátra előtt. (3) Ügyeljenek dolgaidra és az egész sátor ügyére, de a szentély edényeihez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is, és ti is. (4) Legyenek melletted, és ügyeljenek a gyülekezet sátrának ügyére a sátor minden szolgálata szerint, de idegen nem közeledhet hozzátok. (5) Ügyeljetek azért a szentély és az oltár dolgaira, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen. (6) Mert íme, én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat ajándékul nektek Izráel fiai közül mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátrának szolgálatában. (7) Te pedig és a fiaid ügyeljetek papságotokra mindenben, ami az oltárhoz tartozik, és a függönyön belül van, hogy azokban szolgáljatok. Papságotok tisztét adtam nektek ajándékul, azért az idegen, aki odajárul, haljon meg. (8) Ezután így szólt az ÚR Áronhoz: Íme, neked adtam a nekem szóló fölajánlások kezelését is, amelyeket Izráel fiai nekem szentelnek. Neked és fiaidnak adtam felkenetési díjul, örök rendelés szerint. (9) Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket tűzzel nem égetnek meg: minden áldozatuk, akár ételáldozat, akár bűnért való áldozat, akár pedig vétekért való áldozat, amelyeket nekem adnak mint legszentségesebbet, a tieid és fiaidé legyenek. (10) A legszentségesebb helyen egyed meg, minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt! (11) Ez is legyen a tied mint fölemelt áldozatukból való adomány Izráel fiainak minden meglóbált áldozatából. Neked, fiaidnak és a veled levő leányaidnak adtam azokat, örök rendelkezés szerint. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban. (12) Az olaj minden színe-javát, a must és a gabona színe-javát, minden zsengéjüket, amit az ÚRnak adtak, neked adom. (13) Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amit az ÚRnak visznek. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban. (14) Minden a tied legyen, amit fogadalomból teljesen Istennek szentelnek Izráelben. (15) Minden a tied legyen, ami az élőlények közül az anyaméhet megnyitja, amit bemutatnak az ÚRnak mind emberekből, mind állatokból. De az ember elsőszülöttjét váltasd meg, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltasd meg. (16) Akiket pedig meg kell váltani, azokat egy hónapostól kezdve váltasd meg becslésed szerint öt ezüstsékelen a szent sékel szerint, amelyben húsz géra van. (17) De a tehén vagy a juh vagy a kecske elsőszülöttjét ne váltasd meg, mert azok Istennek szentelni valók. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak. (18) A húsuk pedig a tied legyen, mint ahogyan a meglóbált áldozat szegye és a jobb lapocka is a tied lesz. (19) Minden fölemelt áldozatot a szent dolgokból, amelyeket az ÚRnak áldoznak Izráel fiai, neked és veled levő fiaidnak és leányaidnak adtam, örök rendelkezés szerint. Örökkévaló só-szövetség ez az ÚR előtt neked és a veled levő utódaidnak. (20) Ezután azt mondta az ÚR Áronnak: Nem lesz osztályrészed, sem örökséged az ő földjükből. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. (21) De íme, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik. (22) Ezután ne járuljanak Izráel fiai a gyülekezet sátrához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak, (23) hanem a léviták végezzék a gyülekezet sátrának szolgálatát, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. (24) Mert a lévitáknak adtam örökségül Izráel fiainak tizedét, amelyet fölemelt ajándékul ajánlanak föl az ÚRnak. Ezért határoztam úgy felőlük, hogy Izráel fiai között nekik ne legyen örökségük. (25) Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: (26) Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: „Amikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek tőlük, akkor ajánljátok föl ajándékul az ÚRnak a tized tizedét. (27) Úgy számítom be nektek ezt a ti áldozatotokat, mint a szérűről való gabonát és mint a sajtóból kifolyó bort. (28) Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól; ajánljatok föl abból ajándékot az ÚRnak és adjátok Áronnak, a papnak. (29) Minden kapott adományból ajánljátok föl az áldozatokat az ÚRnak, mindenből a javát, ami odaszentelni való.” (30) Azt is mondd meg nekik: „Amikor a javát áldozzátok abból, ez olyan beszámítás alá esik a lévitáknak, mintha a szérűről és a sajtóból adnák. (31) Megehetitek azt minden helyen házatok népével együtt, mert a jutalmatok ez a gyülekezet sátrában való szolgálatotokért. (32) Nem lesztek bűnösök, ha a kövérjéből adtok ajándékot, és Izráel fiainak szent dolgait sem szentségtelenítitek meg, és meg sem haltok.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (18/1): Hordozzuk és ügyeljük a Ránk ruházott felelősség terhét!

„Hordozza hamisságának terhét…” „…ügyeljenek a … ügyére!”

 

A felelősséghordozás kifejezései ezek. Isten országában, Isten ügyeiben, Isten emberei között minden szolgálat felelősséggel jár. Ezekben forgolódni csak elhívással és felhatalmazással lehet. A felelősség hordozására Ő tesz megbízást. Miért? Mert azt számon is kéri! A papok is a léviták is életükkel és egzisztenciájukkal feleltek azért, hogy a dolgok rendben menjenek. Szolgálatot, felelősséget nem én választok kedvem szerint. Az Úr jelöli ki a hívő számára a feladatot, a tárgyakat, a személyeket, akikért felelős vagyok. Kedves dolog az önkéntesség is Isten előtt, de nem minden dologban. Az Újszövetségben a Szentlélek elhívása, felkenetése, és ajándékai által hatalmaz fel, képesít, és áld meg az Úr szolgálatainkban. Amit tehetsz: kérd el, ismerd fel, állj bele hűséggel és kérd hozzá a Szentlélek ajándékát. A főpap felelőssége a „hamisságok  (=bűnök) terhének hordozása” az Örökkévaló előtt a Szent Sátor legszentségesebb helyén, a Szentek Szentjében.

Az egész világ hamisságáért a Názáreti Jézus vállalta a felelősséget. Ő hordozta el mindnyájunk hamisságának terhét. Ő tökéletesen betöltötte értünk vállalt felelősségét. Ő ártatlan vérével járul értünk az Atya színe elé a Mennyei Szentek Szentjébe és ott jár közben értünk. Általa van nekünk, akik hiszünk lehetőségünk Isten jelenlétébe közel kerülni a Szentlélek ajándékaképpen. Dicsőség érte Neki!

Az Úrnak szentelt dolgok szentek. De az Úr ügyeiben vannak szentebb és legszentségesebb dolgok. Pl. A szent sátor függönyén belüli szolgálat egyedül Áron családjának kiváltsága és felelőssége volt. A léviták a sátoron kívüli szolgálattal és a sátor hordozásával voltak megbízva. Nekik kellett őrizni a szentséget – az illetéktelen közeledőktől.

Az egyik versben olvassuk, hogy az is meghalhat, aki illetéktelenül megy oda, átlépi a határt és az is meghal, aki felelőtlenül teljesített szolgálatot (=Lévita). Vagyis nem akadályozta meg a vétséget. A vétség lényege: A szent Istenhez nem lehet csak úgy közeledni! Csak szabályszerűen! Az Ószövetségben ez az előírt rendeletek tudomásul vételét és betartását jelentették. Az Újszövetségben a „szabályszerűség” az egyetlen Útra vonatkozik: egyedül a Jézusba vetett hit által és az ő vérének oltalma alatt lehet Istenhez közel kerülni! Ő az a főpap, aki bement érettünk a mennyei Szentek Szentjébe, a legszentségesebb helyre.

Vélemény, hozzászólás?