Olvasandó: Mózes 4. könyve – 2. fejezet
„(1) Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: (2) Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvényei alatt, háza népeik zászlai alatt táborozzanak; a bizonyság sátra körül táborozzanak, annak oldalai mentén. (3) Így táborozzanak: keletre, napkelet felől Júda táborának zászlaja seregeivel és Júda fiainak fejedelme: Nahsón, Ammínádáb fia (4) és a serege, vagyis hetvennégyezer-hatszáz megszámlált ember. (5) Mellette pedig Issakár törzse táborozzon és Issakár fiainak fejedelme: Netanél, Cúár fia (6) és a serege, vagyis ötvennégyezer-négyszáz megszámlált ember. (7) Azután Zebulon törzse és Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélón fia (8) és serege, vagyis ötvenhétezernégyszáz megszámlált ember. (9) Júda tábora összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz megszámlált ember, seregeik szerint. Ezek induljanak elsőnek. (10) Rúben táborának zászlaja legyen dél felől seregeivel és Rúben fiainak fejedelme: Elicúr, Sedéúr fia (11) és a serege, vagyis negyvenhatezer-ötszáz megszámlált ember. (12) Mellette pedig Simeon törzse táborozzon és Simeon fiainak fejedelme: Selumiél, Cúrisaddaj fia (13) és a serege, vagyis ötvenkilencezer-háromszáz számba vett ember. (14) Azután Gád törzse és Gád fiainak fejedelme: Eljászáf, Deúél fia (15) és a serege, vagyis negyvenötezer-hatszázötven számba vett ember. (16) Rúben táborának a seregei százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Ezek másodiknak induljanak. (17) Azután induljon a bizonyság sátra a léviták táborával a táborok között; ahogy táboroznak, úgy induljanak, mindegyik a maga helyén, a zászlaja alatt. (18) Efraim táborának zászlaja az ő seregeivel nyugat felé legyen és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihúd fia (19) és az ő serege, vagyis negyvenezer-ötszáz számba vett ember. (20) Mellette legyen Manassé törzse és Manassé fiainak fejedelme: Gamliél, Pedácúr fia (21) és a serege, vagyis harminckétezer-hétszáz számba vett ember. (22) Azután következik Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, Gideóni fia (23) és a serege, vagyis harmincötezer-négyszáz számba vett ember. (24) Efraim táborának seregei összesen: száznyolcezer-egyszáz számba vett ember. Ezek harmadiknak induljanak. (25) Dán táborának zászlaja legyen észak felől a seregeivel és Dán fiainak fejedelme: Ahiezer, Ammisaddaj fia (26) és az ő serege, vagyis hatvankétezer-hétszáz számba vett ember. (27) Mellette pedig Ásér törzse táborozzon és Ásér fiainak fejedelme: Pagiél, Okrán fia (28) és a serege, vagyis negyvenegyezer-ötszáz megszámlált ember. (29) Azután következik Naftáli törzse és Naftáli fiainak fejedelme: Ahíra, Énán fia (30) és a serege, vagyis ötvenháromezer-négyszáz számba vett ember. (31) Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Utoljára induljanak a zászlaikkal. (32) Ezek után azok, akiket számba vettek Izráel fiai közül atyáik háza népe szerint. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban a számba vettek seregenként. (33) De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. (34) És Izráel fiai mind pontosan aszerint cselekedtek, amint az ÚR parancsolta Mózesnek; úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak: mindegyik nemzetsége és nagycsaládja szerint.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (2/1): Rend a lelke mindennek… – „rendezzünk” Isten szerint!
Ez a fejezet azt részletezi, hogyan helyezkedett el Izrael fiainak egész gyülekezete, amikor sátrat vertek. Nem összevissza, hanem egy középpont, a Szent Sátor körül meghatározott rendben sátoroztak. Milyen csodálatos lehetett madártávlatból látni a kietlen, összevissza-sziklás pusztában a rendezett sátortábort!
Ki határozta meg a rendet és milyen alapon?
Isten rendelte el, Mózes által, bizonyos prófétikus szempontok szerint. Bizonyos összefüggés ismerhető fel a törzsek elhelyezkedése, az indulási sorrend tekintetében azzal, ahogy Jákob prófétai áldásában értékelte fiait természetük és viselt dolgaik alapján. (1.Móz.49,1-28)
Nem nagyság, nem a születési sorrend, nem a gazdagság, vagy az erőszakosság alapján táboroztatta az Örökkévaló a népet. Mi emberek egészen más szempontok szerint „rendezünk”. Meghatározó a személyes érdek, vagy félelem, önzés, vagy egyszerűen csak az emberi okoskodás. De ezek az egyéni támpontok sok esetben vagy káoszba, vagy erőszakosságba torkollanak. Isten szempontjai mások. Ezeket sokszor nem értjük, nehéz elfogadni. A leglényegesebb azonban, hogy a kijelentés sátra körül rendeződik mindenki. Az van a középpontban. Az egymáshoz való igazodást is az határozza meg. A Szent Sátor – Isten dicső jelenlétének a kifejeződése volt. Az Újszövetségben Isten földi jelenlétének megvalósulása a Názáreti Jézus lett! Ő telve volt kegyelemmel és igazsággal és megmutatta: Isten támpontjai igazságosak és méltányosak. Éppen ezért az egyetlen „szép rend”, ha Jézushoz igazodva rendezzük az életünket. Te milyen támpontok alapján rendezed az életedet?
Zászlója alatt: A zászló itt felségjel, az összetartozás jele. Ugyanakkor megkülönböztető jel is – megkülönböztet a másik tábortól. Akik egy jel alatt táboroztak – egyszerre, együtt mozdultak. Isten népének belső rendjét a sajátságos és a kisebb jellemzők meghatározhatják. Pl. ki melyik nemzetségből származik, melyik család tagja, kinek a fia, milyen múltja van. De az egész nép felségjele, az összetartó erő a Szent Sátor volt. Annak volt egy különbségeket áthidaló, egy néppé, táborrá kovácsoló tekintélye, ereje.
Nekünk, Isten mai népének is megvannak a magunk sajátos zászlóink, felségjeleink: teologiánk, szokások, hagyomány, felekezetiségi jellemzők. De soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a Fővezerünk a Názáreti Jézus Krisztus, akinek a zászlaja alatt táborozunk, vándorlunk és harcolunk. Mindnyájan, akik az Ő nevét valljuk és általa hiszünk az Istenben.
(E témában buzdítás olvasható még honlapunk „AJÁNLÓ” rovatában.
Forrás: Mackintosh: Elmélkedések Mózes 4. 5.könyvéről 16-17.oldal; Közzéteszi: Bakó Tamás)