Olvasandó: Mózes 4. könyve, 35. fejezet, 20-25. vers
„(20) Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal úgy hajít rá valamit, hogy az belehal, (21) vagy ellenséges indulatból üti meg úgy a kezével, hogy belehal, halállal kell lakolnia, mert gyilkos az. A vérbosszuló rokon ölje meg, mihelyt találkozik vele. (22) Ha pedig csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül löki meg a másikat, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamilyen eszközzel (23) vagy kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá, hogy nem látta, és az belehalt, ámbár nem volt ő annak ellensége, nem is kereste annak vesztét, (24) akkor e törvények szerint ítéljen a gyülekezet az emberölő és a vérbosszuló rokon között. (25) Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (35/2): Bosszúállás helyett bocsássunk meg, mert Jézus is megbocsátott nekünk
Sok országban komoly társadalmi vita folyik arról, hogy jó-e a halálbüntetés vagy sem. Noha a jó és gonosz tudásának fájáról evett az ember, mégsem lett tudója igazán egyiknek sem. Sokkal inkább a „megmondója”, vagyis Isten abszolút mércéjétől a maga mércéje felé hajló lett: „majd én megmondom, hogy mi a jó és mi a gonosz…” – természetesen az, ami nekem jó!
Ezt a mutatja ez a vérbosszú törvény is: még az igazságszolgáltatást is szabályozni kell a menedékvárosok intézményével, hogy ne legyenek igazságtalan ítéletek. A vérbosszút, mint igazságszolgáltatást eredetileg Isten jelentette ki Noénak, mint az istenképű emberélet kiontásának büntetését. (1Mózes9,15-16.) Valójában Isten az, aki számonkéri a vér kiontását és az élet elvételének a büntetéseként „felhatalmazza” a legközelebbi rokont, hogy a bűnös életét ő vegye el. Nem azért, mert Isten a bűnös halálát kívánná, hanem mert a „kegyetlen igazság” követeli ezt meg: „szemet szemért, fogat, fogért”! Az ártatlanul kiontott vér igazságszolgáltatásért kiált a földről Istenhez (1.Mózes 4,10.) Ez az élet szentsége = Isten fosztatik meg, amikor valaki életet olt ki!
Isten igazsága viszont – szeretete folytán – kegyelmes. Ennek első (!) bizonyítéka, hogy Kaint a gyilkosság után nem öli meg, hanem „csak” megjelöli és védelméről biztosítja a bosszútól (1Mózes4,11-15.) Utolsó (!) bizonyítéka pedig az ártatlan Názáreti Jézus helyettes áldozata, aki helyettünk, miattunk és érettünk adta halálba földi életét, hogy megváltson bennünket a bűn miatti örök haláltól. Ezt hirdeti a golgotai kereszt. A „megmondó” ember igazságát viszont Lámekh hirdeti, aki a bosszút így értelmezi: (1Móz 4:24) Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. – íme: így romlik meg a mi kezünkön még az igazság is. A bosszú igazságszolgáltatás helyett az egó tombolása lett… és elharapódzott szerte a világon. Szinte minden társadalomban jogos, sőt megkövetelt becsületi tett lett. Ennyit tud tenni az emberi igazságszolgáltatás.
Mivel az Örökkévaló ismeri ezt az emberi gyarlóságot, kegyelmesen gondoskodott a vérbosszú korlátozásáról a menedékvárosok intézményével. Lényege, hogy az „ártatlan” gyilkos ne bűnhődjék ugyanúgy, mint a szándékos. Isten nemcsak a tényeket nézi (=emberölés), hanem, hogy mi van szívben?: gyűlölet?, harag?, szándék?. Ez többet nyom az igazság mérlegén! Ezért mondja Jézus: aki gyűlölettel gondol felebarátjára már gyilkos az Úr szemében! Mennyivel nemesebb, szentebb, emberszeretőbb és lélekmentőbb ez a szemlélet, mint amikor arról folyik társadalmi vita, hogy legyen-e halálbüntetés, vagy sem… és mennyivel „mennyeibb” (=Isten szívéből való) az a megoldás, ahogy Jézus kezelte az őt öldöklő gyilkosokat: bár gyűlölettől és féltékenységtől elvakultan élvezettel kínozták, mégis úgy kezelte őket, mintha „véletlen” gyilkosok lennének, hisz így imádkozott értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” – a bosszút pedig rábízta az egyedül igazságosan Ítélőre, a szíveket és veséket átlátó Atyára. Nekünk sem lehet más feleltünk bármilyen ellenünk történő „merényletre”, mint a bosszú helyett a megbocsátás. Ez az isteni igazság!