Olvasandó: Mózes 4. könyve, 9. fejezet, 1-14. vers
„(1) Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában az Egyiptom földjéről való kijövetelük második esztendejében, az első hónapban: (2) Izráel fiai készítsék el a páskát a kijelölt időben. (3) E hónap tizennegyedik napján, este készítsék el a megadott időben. Teljesen annak rendje szerint készítsék el. (4) Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskát. (5) Elkészítették a páskát az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján alkonyatkor, a Sínai-pusztában. Mindent úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek. (6) De voltak néhányan, akik holttest érintése miatt tisztátalanok voltak, és nem készíthették el a páskát azon a napon, ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon, (7) és azt mondták: „Mi tisztátalanok vagyunk holttest érintése miatt. Miért tilos nekünk áldozatot vinni az ÚRnak a kijelölt időben Izráel fiai között?” (8) Azt mondta nekik Mózes: „Várjatok, amíg megértem, hogy mit parancsol az ÚR felőletek.” (9) Az ÚR pedig így szólt Mózeshez: (10) Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, ennek ellenére készítsen páskát az ÚRnak. (11) A második hónap tizennegyedik napján, este készítsék el. Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg. (12) Ne hagyjanak meg belőle semmit reggelig, és a csontját ne törjék meg. Mindent a páska rendtartása szerint készítsenek el. (13) De ha valaki tiszta, és nincs úton, és mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, az ilyet ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben, viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét. (14) Ha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskát készít az ÚRnak, ő is a páska rendtartása és szertartásai szerint készítse azt. Ugyanez a rendtartás vonatkozzék mind a jövevényekre, mind a föld lakosaira.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (9/1): Az ünneplésünk ne rólunk, az Örökkévalóról szóljon!
Talán nekünk furcsának tűnhetnek ezek a szigorú hangú rendelkezések a páska megünnepléséről. Hát ilyen fegyelmezetten kell még ünnepelni is? A páska az egyiptomi megszabadításra emlékező ünnep volt – a legfontosabb – és a legpontosabban leírt rendtartást írta elő. Nem lehetett tetszés szerinti időben és tetszés szerinti módon, hanem a „maga idejében, a maga rendtartása és szertartása szerint” kellett ezt az ünnepet megünnepelni. Milyen elgondolkoztató és útmutató dolog az Igében: az ünnep sem a mienk, hanem az Úré. Meg kell tanulnunk: vannak ünnepek, amik azért ünnepek, mert az Úr cselekedett értünk! Azt kell ünnepelni. Pl. karácsonykor nem a fényt és az ajándékozást, hanem Isten ajándékát, a Megváltó születését, aki a világ Világossága. Húsvétkor nem a nyuszit és a tojást (= a megújuló életet), hanem az értünk meghalt és feltámadt Megváltó Jézust, mert Ő a feltámadás és az élet és helyettes halálával, feltámadásával életet szerzett nekünk.
Mi milyen másként szoktunk általában ünnepelni! „Az én ünneplésem” – szoktuk mondani, és úgy is tesszük: ahogy nekünk jól esik, amit mi tartunk az ünnepben fontosnak, vagy épp kellemesnek. Szeretünk ünnepi érzésekről, ünnepi hangulatról gondoskodni különböző fogásokkal, kellékekkel, de ezek rólunk szólnak. A páska is az Úr ünnepe volt: a zsidók egyiptomi szabadításáról szól. Ezért az Ő rendelése szerint kellett megünnepelniük. Ezzel neki adtak dicsőséget. Olvastuk, hogy halál fia lett az, aki nem csinálta és nem úgy csinálta amikor és ahogy a „nagykönyvben meg volt írva”. Mit-miért, hogyan, mennyit, meddig, kik igen és kik nem – minden pontosan szabályozva volt. és nagyon ügyeltek is az emberek, hogy „minden úgy történjen, ahogy az Úr parancsolta”. Az Újszövetség népének nincsenek Bibliában előírt szabályok, csak kialakult szokások az ünneplésre. A mérvadó azonban nekünk is ez: a maga idejében, úgy, hogy az Úr ünneplése legyen a középpontban.
Amikor felmerült a tisztátalan zsidók és a jövevények, úton levők ünneplésének kérdése, Mózes nem tudott rögtön és magától válaszolni: időt kellett kérnie, hogy megkérdezze és megértse az Úr akaratát. Mózes ebben a nehéz kérdésben is – mint mindig – a legjobbat tette, amit csak tehetett: az Úrhoz fordult tanácsért. Meg is jött a bölcs válasz. Általában a Biblián alapuló zsidó-keresztyén kultúránk, neveltetésünk és ismeretünk elég támpontot ad az élet alapvető kérdéseinek és helyzeteinek a megválaszolására. De ettől még, főleg e mai, mindent felforgató világban, mi is gyakran keressük a bölcsesség útját. Bármilyen tanácstalanságban forduljunk mi is az egyedül bölcs és igaz Istenhez, aki Jézusért atyai szeretettel és jóindulattal tanácsol bennünket is mindenkor Szent Lelke és Igéje által.
„A kivétel erősíti a szabályt” – mondhatnánk népi bölcsességgel, amikor a Mózesnek adott választ olvassuk. Bár eredetileg tilos volt tisztátalanul a szent dolgokhoz még csak közelíteni is azoknak, akiket csak fizikai állapotuk tartana távol az ünnepléstől, de szívük vágyik rá, Isten engedményt tesz: megenged egy „második páskát” a második hónapban. Milyen irgalmas és kegyelemes a mi Urunk: fontosabb neki a szív Őhozzá való viszonya (=vágyakozása), mint a körülmények törvény szerinti kényszere. A törvény maga nem is kényszer, hanem útmutatás, Istenhez akar vezetni. Velünk még kegyelmesebb az Örökkévaló: a Názáreti Jézusban maga a Fiú lett számunkra úttá, igazsággá, életté, hogy az Atyához mehessünk. Dicséret, dicsősség, tisztesség és hálaadás érte! Induljunk/járjunk hitben ezen az Úton! Ámen!