Olvasandó: Mózes 4. könyve, 15. fejezet 38-41. vers
„Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz. Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
A mai napi parancs helyett :
eszetekben juttatom a mindennapi evangéliumot
… de ne feledjük a parancsolatokat se!
1Kor 15:1 – 15:8
(1) Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
(2) Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
(3) Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
(4) És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
(5) És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
(6) Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
(7) Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
(8) Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
Jézus meghalt, eltemették, de ezzel nincs vége a történetnek, mert feltámadt!
Azóta nem a temetés az utolsó esemény az ember életében, mert van feltámadás. Így az utolsó földi esemény mindannyiónk esetében a feltámadás lesz! Ha hiszünk az evangéliumnak, akkor Jézussal együtt állhatunk meg Isten előtt. Ő pedig megígérte, hogy vallást tesz rólunk, mint Párfogónk!