Olvasandó: Bírák könyve, 7. fejezet, 1-7. vers
„(1) Jó reggel fölkelt Jerubbaal – azaz Gedeon – és az egész nép, amely vele volt, és tábort ütöttek Haród kútjánál. A midjáni tábor tőle északra, a Móre-halom lábánál, a völgyben volt. (2) Ekkor azt mondta az ÚR Gedeonnak: Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midjánt. Mert Izráel még dicsekednék velem szemben, és azt mondaná: Az én kezem szabadított meg engem! (3) Ezért így kiálts a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza, és távozzon a Gileád hegyéről! Erre a nép közül huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak ott. (4) Majd ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen el veled. De ha bárkiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az ne is menjen. (5) Ekkor levezette a népet a vízhez, és ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Mindazokat, akik a nyelvükkel nyaldosnak a vízből, mint ahogy a kutya, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdre esnek, hogy igyanak. (6) És azoknak száma, akik kezüket szájukhoz véve nyaldosták a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind térdre esve ivott. (7) Ekkor így szólt az ÚR Gedeonhoz: E háromszáz férfi által szabadítalak meg titeket, és adom kezedbe Midjánt, akik nyaldosták a vizet. A többiek mind menjenek haza.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (7/1): Ne magunkra – Elhívónkra és elhivatásunkra nézzünk!
Mielőtt Gedeon vezetővé lépett volna elő, Izráel népe a portyázó beduin törzseknek kiszolgáltatva élte mindennapjait, akik elorozták a helyi földművesek terményét és javait. Most azonban az ő vezetése alatt a kicsiny izraeli hadsereg elpusztítja a szétszóródott midjániakat, és ez a győzelem elhozza a szabadság korszakát. Mindez talán leginkább magát Gedeont lepte meg. Gedeon valószínűtlen kiválasztása – döbbenetes győzelméről nem is beszélve – olyan mintát állít, amely a Bírák könyvében többször is ismétlődik, Abban a korban, amikor a nőket másodrangú állampolgárnak tekintették (lásd 9.54; 19,24), Isten Debórát választja ki, hogy vezesse népét. Egy másik bíró, akit Isten vezetőnek jelöl ki, Jefte, egy gyülevész népségből álló banda vezéreként a társadalom kivetettjének számított. Valójában az egész Bibliában azt láthatjuk, hogy Isten ilyen „selejt anyagból dolgozik”. Izráel népe sem lenyűgöző képességei miatt lett kiválasztott. Műveletlen rabszolga nép volt, amely minduntalan megfeledkezett Isten jóságáról, Izráel fiai, akárcsak vezetői, újra és újra érdemtelennek bizonyultak. Isten választása azonban nem a látszólag kiváló képességű emberekre esik, de még csak nem is azokra, akik természetüknél fogva „jók”. Isten a közönséges alapanyagból hoz ki nagyszerű dolgokat, hogy az egész világ előtt nyilvánvaló legyen; a dicsőség egyedül és kizárólag Őt illeti.
Pál apostol ezt a gondolatmenetet folytatja, amikor több mint ezer évvel később ezt írja: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, hogy nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket(…), hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék.” (1Korinthus 1,26-2731) meg. Körülményeinket vagy képességeinket figyelembe véve, tapasztaltuk-e már, hogy Isten valószínűtlen módon használt minket?