Ebben a válságos egészségügyi helyzetben arra kérek mindenkit, – vallási hovatartozás nélkül – tekintsünk fel Isten engesztelő áldozatára Jézus Krisztusra, mert Ő a szabadító az egész világ számára.

Most arról szeretnék írni, hogyan élem az életem 38%os teljesítményű szívemmel (immáron negyedik éve, orvosi EF:38%) ezt így illusztrálnám, mint egy kerti szivattyú az egyik 10 m-re a másik 3,8 méterre nyomja a vizet.

Előzményei: 2012. januárban túléltem egy infarktust, majd májusban szívkoszorú érműtéten estem át. Ezek után elkezdődött egy lassú felépülés. Kiemelném a lelki felépülés fontosságát, mert ha Istennel való kapcsolatodat nem állítod helyre, nincs előrehaladás. Amikor az embernek kezdenek egy kicsit jobban alakulni dolgai, hajlandóak vagyunk megfeledkezni „Jótevőnkről”. Na de ez nem ment sokáig, hogy egy kicsit a világnak, egy kicsit Istennek. 

2016 nyarán pont egy kontroll vizsgálaton voltam, amikor váratlanul rosszul lettem úgy, hogy már nem engedtek haza. Ismét elkezdődtek a katéteres vizsgálatok, aminek eredményei nem voltak jók. Ezeket az eredményeket megvizsgálták Debrecenben is, és itt közölték velem, hogy szív transzplantációra van szükség, amit volt olyan orvos, aki javasolta, és olyan orvos is volt, aki az idős koromra való tekintettel ezt nem látta kivitelezhetőnek. (Ekkor 66 éves voltam)

Ilyen helyzetben látszik meg mennyire törékenyek, erőtlenek vagyunk. Összeomlik az ember lelkileg is, megmutatkozik mennyire sérülékeny a hitünk. 

Szükségem volt a megerősítésre, mert nem tudtam elfogadni, hogy egy másik ember szíve dobogjon bennem. Nagy segítségem voltak a gyülekezet lelkipásztorai, valamint a sok-sok testvér imádsága, a Szentlélek általi lelki megújulás. Végül később sem fogadtam el a transzplantációt, amit újra felajánlottak. 

Úgy döntöttem, feltekintek 

Jézus engesztelő áldozatára, mert Ő az, aki megszabadít, Ő ad erőt, Ő visz tovább az úton, az Ő ereje nem fogy el sohasem! Az Ő sebeiben gyógyultunk meg. Ezek után – hitem által- erőteljesen belekapaszkodtam Isten kegyelmébe. 

Szívem minden dobbanása isteni kegyelem, minden másodperc, minden impulzus egy újabb kegyelem-kegyelemre, mert az ember élete annyi, mint egy sóhajtás, mint a mező virága, mely nyáron szép tarka, de jö egy őszi szellő és úgy eltűnik minden, még a nyoma sem látható sehol.

Jelenleg négy havonta járok kórházi kezelésre. Szívizom erősítő infúziót kapok, ami eddig úgy néz ki használ. Isten infúziójára vagyok kötve és tökéletes vérkeringést hoz létre, meggyógyítva minden belső szervemet és ezek után ebben a szent egészségben élek mértékletesen és lassabb tempóban.

Dicsőség Istennek és az Ő szent fiának Jézus Krisztusnak!! Ámen! 

Ajzner József

Vélemény, hozzászólás?