Olvasandó: Józsué könyve – 1. fejezet
1. vers
„Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után így szólt az ÚR Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (1/1): Keresd Isten akaratát – Isten hozzád is szól!
„szólt az ÚR Józsuéhoz” – Isten szól!!!
Eddig Mózeshez szólt az Úr – közvetlenül (2.Móz.33,11.). Mostmár Józsuénak is meg kell hallania mit mond az Úr! Sokan nem veszik a fáradtságot, mások a bátorságot, hogy úgy olvassák a Bibliát, hogy benne Isten közvetlenül nekik szóló szavát meghallják. Nem a „tanítás” szavára gondolok itt, mert ahhoz a Szentlélek külön kegyelmi ajándéka + tanulás is szükséges, hogy ne sodródjunk tévelygésbe. Hanem az életünk irányát és tartalmát megadó isteni vezetésre, elhívásra. Isten mindannyiónk számára eltervezett valami földi életcélt is – ezt velünk akarja felfedeztetni, megértetni.
„…Mózes szolgájához”
Mózes az Úr szavára vette maga mellé Józsuét. (4Móz.27,18.) Ezért nevezi őt az Ige „Mózes szolgájának”. De Mózes meghalt. Eddig Józsué mindenben teljes mértékben tőle függött. Most meg kell tanulnia az Úr szolgájává lenni. Mózes sok mindent ismertetett meg vele a vezetéssel kapcsolatban. Így tehát Isten felhasználta az Ő szolgáját, Mózest, hogy felkészítse Józsuét arra a feladatra, amelynek véghezvitelére most elhívatott:
„Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj föl,”
Isten elhívása azt is jelenti, hogy Ő képessé is tesz rá. Ez pedig azt jelenti, hogy fejlődnünk kell. Növekednünk, egyre érettebb keresztyénné válnunk. Felnőni a feladathoz, amit Isten ránk akar bízni, érett gyümölccsé válni – ami fogyasztható (= mások számára építő, hasznos). (Ján.15,8;16) Az Úr terve szerint eljön egyszer csak az idő, amikor nekünk kell folytatni – a stafétát átvenni és cselekedni.