Józsué 1. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 1. fejezet 
2. vers

“Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj föl, kelj át ezen a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izráel fiainak.”  

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (1/2): Indulj, kelj át a Jordánon!

„kelj föl, kelj át ezen a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet én adok”

Értjük-e mi Isten szándékát?

Az első, amit a Szentlélek meg akar mutatni nekünk újonnan születésünk után az, hogy Istentől elhívást kaptunk. A szabadítás által Isten megvásárolt magának, hogy az övéi legyünk, mint a tulajdona. Ő, a Vele és az Ő Fiával, az Úr Jézussal való közösség örömére hívott el minket (1Jn 1,7).

Ezenkívül, a Szentlélek meg fogja mutatni nekünk, hogy mostantól arra hívattunk el, hogy többé már ne magunknak éljünk, hanem az Úr Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek és Urunknak (2Kor 5,15-17).

A Szentlélek segíteni fog abban, hogy teljesen átadjuk magunkat Isten akaratának és többé már ne a magunk akaratát cselekedjük. Amint átadjuk magunkat Istennek, Ő megmutatja nekünk az Ő tervének és szándékának részleteit, méghozzá nemcsak a mi saját életünk tekintetében, hanem a Gyülekezetre vonatkozóan is, amely az Ő Teste, melynek tagjai közé tartozik minden egyes hívő ember közülünk.

 

Mi ez a „Jordán” – szellemileg, amin át kell kelni?

A páska után – ez a bárány vérének szabadítása volt az ítélet alól – az első nagy akadály a Vörös-tenger volt (= át kellett kelni rajta, hogy szabadok lehessenek a szolgaságtól). Ez az újjászületés képe, a megtérésé, a keresztségé, a Szentlélek által. Szabadság a bűn rabszolgaságából.

DE: Isten népe, szabadulása után sokáig csak körbe-körbe járt a pusztában. Már szabadok voltak, de nem voltak a „helyükön” – nem vették bírtokba, amire Isten elindította őket Egyiptomból. Ennek oka kishitűségük, zúgolódásuk, maguk körül forgásuk volt. Elvesztették a célt! Egyik napról a másikra éldegéltek a pusztában 40 éven át.

Sajnos sok olyan hívő ember van, akik egyik napról a másikra csak úgy, minden cél nélkül élnek. Valóban olyan fontos-e nekünk, hogy ismerjük Isten akaratát a mindennapi életünkre vonatkozóan?

Sok hívő meglehetősen rendezetlen és fegyelmezetlen a szellemi dolgok tekintetében. Bezzeg a világi ember a maga által kitűzött célt akarja elérni, és tudja, hogy össze kell szednie az erőit és meg kell tagadnia magától olyasmit, amiben mások dúskálnak, és késznek kell lennie arra, hogy áldozatot hozzon.

Jordán (= ami az ígéret földjének a kapuja. Át kell kelni rajta, hogy birtokba vehessük, ami Isten ajándékaképpen a mienk!)

 

Mit jelent nekünk az átkelés? 

Elkezdünk Isten megértett és elfogadott akarata szerint élni. Felmérjük a feladatot, ahhoz igazítjuk döntéseinket, felkészülésünket. Szem előtt tartjuk a célt – „céltudatos keresztyén”-ként élünk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*