Olvasandó: Józsué könyve – 1. fejezet
12-18. vers
„(12) Rúben és Gád törzsének pedig és Manassé törzse felének azt mondta Józsué: (13) Emlékezzetek arra, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Az ÚR, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. (14) Feleségeitek, gyermekeitek és jószágotok maradjon e földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl, ti pedig felfegyverkezve keljetek át testvéreitek előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segítsétek őket, (15) amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik. Akkor aztán térjetek vissza örökségetek földjére, és birtokoljátok azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl, keletre. (16) Ők pedig így feleltek Józsuénak: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahova csak küldesz minket, oda megyünk. (17) Teljesen úgy hallgatunk rád, mint Mózesre, csak legyen veled az ÚR, a te Istened, ahogy Mózessel is volt. (18) Mindenki halállal lakoljon, aki ellene szegül a szavadnak, és nem hallgat a beszédedre, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (1/6): Támogassátok egymást!
– együttesen mindenki egymásért
– egységben az erő
– nincs részrehajlás, kivételezés
Mózes 4. könyvében olvassuk, hogy Gád, Ruben és Manassé törzse már a pusztában kiválasztották és elkérték Mózestől az örökség-földet. Ezt mondták Mózesnek: „ne vigyél át bennünket Jordánon” (4MÓZ 32,5). Józsué természetesen tudta, mit mondtak Mózesnek. Most pedig emlékezteti őket a testvéreikkel szembeni felelősségre.
Isten valójában nyugalmat adott számukra, méghozzá a Jordán másik oldalán (1,13.14). Most azonban nem szabad önzően eljárniuk, és elhagyni testvéreiket. Segíteniük kellene nekik a küzdelemben: „amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek az ÚR ad nekik”.
Megtanulhatjuk ebből a leckét, milyen szép átélni, hogy arra hívattunk el, még ha szellemiekben nem is vagyunk különösen kiemelkedők, hogy részt vegyünk az örökségért folytatott küzdelemben.
Az Újszövetség népeként Krisztus egyháza egy test – Krisztus testének tagjai vagyunk mindnyájan, akik újjászülettünk és tanítványok lettünk. Közös az eredetünk, közös az utunk, közös a célunk, közös a feladatunk. Össze kell tartanunk, mert összetartozunk.
Józsué 1,12-15. üzenete: összetartani!
Gád, Ruben és Manassé törzse már a pusztában kiválasztották és elkérték Mózestől az örökség-földet. A családok már le is telepedtek. De a harcképes férfiak még nem. Nekik menni kellett segíteni együtt harcolnia többiekkel a többiekért. A világban ez szép példa lenne a bajtársiasságra! Isten népében azonban: kötelesség!
Mindenki – Mindent – Mindenkiért – Egyenlően.
Ezek a kulcsszavak Isten népének közösségében!
Testvérem: ma nézz körül, ki az, akiért harcba, imaharcba kell szállnod, mert szüksége van rá! Támogassátok egymást!