Józsué 11. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 11. fejezet  

“(1) Mikor pedig meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához (2) és azokhoz a királyokhoz, akik észak felé a hegységben laktak, és a pusztában Kinnerettől délre és a síkságon és Dór magaslatain a tenger felé; (3) a kánaániakhoz kelet és nyugat felé; az emóriakhoz, hettitákhoz, perizziekhez, jebúsziakhoz a hegyek közé és a hivviekhez a Hermón alá, Micpá földjére. (4) És kijöttek egész táborukkal, olyan sokan, mint a homok a tenger partján, és igen sok volt a ló és a szekér is. (5) Mindezek a királyok összegyűltek, majd elindultak, és tábort ütöttek közösen a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. (6) Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem Izráel elé. Lovaik inát vágd át, szekereiket pedig gyújtsd fel. (7) Józsué tehát és vele az egész hadinép nagy hirtelen ellenük vonult a Méróm vizéhez, és rájuk rohantak. (8) Az ÚR Izráel kezébe adta őket, és verték, űzték őket egészen a nagy Szídónig és Miszrefót-Májimig és a Micpevölgyig kelet felé; úgy leverték őket, hogy senki sem maradt közülük életben. (9) Józsué úgy cselekedett velük, ahogy az ÚR mondta neki: lovaik inát átvágta, szekereiket pedig felgyújtotta. (10) Majd visszafordult Józsué még abban az órában, és bevette Hácórt, királyát pedig karddal megölte. Hácór volt ugyanis azelőtt mindennek a királyságnak a fővárosa. (11) És kardélre hánytak minden ott lakót, fegyver élével ölték meg őket; nem maradt egy élő sem. Hácórt pedig felperzselték. (12) Ezeknek a királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatta Józsué, és megölte őket fegyver élével. Kipusztította őket, ahogy Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. (13) Csak azokat a városokat nem égette föl Izráel, amelyek halmokon álltak, kivéve Hácórt. Egyedül azt perzselte fel Józsué. (14) És e városoknak minden zsákmányolnivalóját és a jószágot is maguknak zsákmányolták Izráel fiai. Csak az embereket hányták kardélre, amíg csak egészen ki nem irtották őket. Nem hagytak meg egy élőt sem. (15) Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt. (16) Józsué elfoglalta azt az egész földet, a hegységet, az egész déli vidéket, Gósen egész földjét, mind a síkságot, mind a pusztát, és Izráel hegyvidékét és annak síkságát (17) a Kopasz-hegytől fogva, amely Széír felé emelkedik, egészen Baal-Gádig, amely a Libánon völgyében, a Hermón-hegy alatt terül el. Királyaikat pedig mind elfogta, leverte, és megölte őket. (18) Hosszú időn át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal. (19) Nem volt város, amely békességet kötött volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeónban lakó hivvieket. Mindent harccal szereztek meg. (20) Mert az ÚRtól volt az, hogy megkeményítették szívüket, és haddal mentek Izráel ellen, hogy eltörölje őket, és hogy ne legyen számukra irgalom, hanem hogy kipusztítsa őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek. (21) Majd elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákokat a hegyek közül Hebrónból, Debírből, Anábból és Júda minden hegységéből és Izráel minden hegységéből. Városaikkal együtt eltörölte őket. (22) Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban. (23) Elfoglalta tehát Józsué az egész földet, egészen úgy, ahogy az ÚR mondta Mózesnek; és Józsué örökségül adta azt Izráelnek, mindegyik törzsnek, ami járt nekik, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugodott a harctól.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (11/2): KERESS SZÖVETSÉGEST!

Figyeljük meg, milyen gyakran olvassuk itt azt, hogy: „Józsué és egész Izráel” (pl. 7.24: 8.15.21: 9.2; 10,15.20.38.43). Ha az ellenség be is csődül, hogy jobban tudjon harcolni, mennyivel inkább kell nekünk összefogjunk és a testvérekkel együtt fellépni az evangélium képviselőiként. Bizony nagy az ellenállás a mai a világban, környezetünkben is. De hála az Úrnak, van gyülekezet, vannak hívő testvérek, akikkel egymást támogathatjuk! Fogjunk hát össze!

Pál apostol ezt mondja: „hogy azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől” (Fil 1,27.28). Azt látjuk itt, hogy Józsué és Izráel együtt vonul városról városra, míg végre ez olvasható: „És béke lett az országban a háború után” (11,23).

Ma: ha úgy tapasztalod, hogy túlerővel állsz szemben, te is hívj szövetségest, pl. egy ima társat, és együtt vegyetek fel a harcot!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*