Olvasandó: Józsué könyve – 12. fejezet
“(1) Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Izráel fiai, és földjüket birtokba vették a Jordánon túl napkelet felé, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és az egész mezőséget kelet felől: (2) Szíhón, az emóriak királya, aki Hesbónban lakott, ő uralkodott Aróértől kezdődően, amely az Arnón-patak partján van, a patak középső részénél Gileád területe felé a Jabbók-patakig, az Ammón fiainak határáig. (3) És a Kinnerettenger keleti széléig és a puszta tengerének, a Sós-tengernek a keleti széléig, a bét-jesimóti útig, dél felé pedig a Piszgá-hegy lejtőjéig. (4) A refáiak maradékai közül való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe: (5) a Hermón hegyén, Szalkában és az egész Básánban, a gesúriak és maakábeliek határáig és a fél Gileádon, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig uralkodott. (6) Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket, és Mózes, az ÚR szolgája, odaadta azt a földet örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé törzse felének. (7) Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Józsué és Izráel fiai a Jordán másik oldalán nyugat felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Libánon völgyében van, egészen a Kopasz-hegyig, amely Széír felé emelkedik. Izráel nemzetségeinek adta ezt Józsué örökségül, osztályrészeik szerint: (8) a hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjét. (9) Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy, (10) Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy, (11) Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy, (12) Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, (13) Debír királya: egy, Geder királya: egy, (14) Hormá királya: egy, Arád királya: egy, (15)Libná királya: egy, Adullám királya: egy, (16) Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy, (17) Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, (18) Afék királya: egy, Sárón királya: egy, (19) Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, (20) Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy, (21) Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, (22) Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, (23) a dóri magaslaton levő Dór királya: egy, a Gilgál népeinek királya: egy, (24) Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
A 12. fejezet összefoglalása
Ez a fejezet a meghódított területek kiterjedését foglalja össze, melyeket Isten, két kiválasztott vezére, Mózes és Józsué által ajándékozott Izraelnek. Lehet, unalmasnak tűnhet nekünk, mert ezekhez semmi közünk, de gondoljunk bele, hogy azok számára ezt a pontos részletezést milyen „élvezet” volt hallgatni, akik megharcoltak érte. Nekünk is van azonban csodálatos örökségünk Istentől a Krisztusban. Mennyei „területek”, amikért a Megváltó megharcolt. Legyen nekünk is áttekintésünk a mi Krisztusban kapott örökségünk kiterjedésétől, hogy megértsük milyen nagy Krisztus szellemi áldása számunkra a mennyei helyeken. Csak ha igazán értékeljük, milyen nagyok is Isten ajándékai, tudjuk azt jó belátással birtokba venni és élvezni.
Emellett nemcsak a hódítások áttekintéséről van szó, hanem az is világossá lesz, hogy Istennek minden törzsek részére megvan a világosan meghatározott, a mindenkori szükségekhez mért része. Így azt látjuk, hogy minden Isten bölcsessége szerint kerül elosztásra.
Mielőtt Izrael legyőzte ezeket a kánaáni népeket, nagy káosz uralkodott az országban. Széttagoltság kiskirályos hatalmaskodások torzsalkodások jellemezték a területet. Mindegyik független volt, 31 királyt sorol fel ez a rész. Az egyetlen, ami egyesítette őket a gyűlölet volt az Úr és az ő népe ellen. Az ország a teljes rendezetlenség állapotában volt: lakossága állandóan viszálykodott egymással, és csak az állandó romlásban, az erkölcstelenségben és romlottságban voltak egyformák. Milyen ellentéte ez Isten eljárási módjának, ahogyan népe számára a dolgokat elrendezte. Minden egyes törzs megkapja a neki osztott helyet. Ugyanezt látjuk ma is a Krisztus testével is, amit az élő Isten gyülekezetének is hívnak. Pál apostol csodálatosan szép illusztrációját adjak ennek az 1. Korinthus 12-ben.