Józsué 13. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 13. fejezet  
15-33. vers

“(15) A Rúben fiai törzsének Mózes ezt az örökséget adta, (16) ez lett a területük: Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, és a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja; (17) Hesbón és a hozzá tartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, (18) Jahcá, Kedémót és Méfaat; (19) Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen, (20) Bét-Peór, a Piszgá dombvidéke és Bét-Hajjesimót. (21) A síkság minden városa és a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának egész országa; őt is megverte Mózes, őt és Midján fejedelmeit: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Szíhón fejedelmeit, akik ezen a földön laktak. (22) A jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is megölték Izráel fiai fegyverrel a többi megölttel együtt. (23) Rúben fiainak tehát a Jordán és melléke volt a területük. Ez Rúben fiainak öröksége családjaik szerint, a városok és a hozzájuk tartozó falvak. (24) Gád nemzetségének, Gád fiainak is adott örökséget Mózes az ő családjaik szerint. (25) Az ő területük ez lett: Jazér és Gileád összes városa és az Ammón fiai földjének a fele Aróérig, amely Rabbá fölött van. (26) És Hesbóntól kezdődően Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig. (27) A völgyben pedig Bét-Hárám, BétNimrá, Szukkót és Cáfón, Szíhón, Hesbón királya országának maradéka, a Jordán és melléke, a Kinneret-tenger széléig a Jordánon túl, keleten. (28) Ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal. (29) A Manassé törzse felének is adott Mózes örökséget. Ez lett a Manassé fiainak fél törzséé nemzetségenként: (30) az ő területük Mahanaimtól kezdődően az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jáír összes falva, amely Básánban van, hatvan város. (31) És Gileád fele, Astárót és Edrei, Óg országának városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének nemzetségenként. (32) Ezeket adta örökségül Mózes Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól kelet felé. (33) Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az ő örökségük az ÚR, Izráel Istene, amint megmondta nekik.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (13/2): Ne sajnáld az időt utána járni az olvasottaknak!

Tanulmányozd is a Bibliát!

Azoknak, akik nem olyan régóta olvasnak Bibliát és nem annyira jártasak benne, azokat nyilván hidegen hagyja ez a sok felsorolás, hogy ki hol kapott örökséget. Akik viszont már évtizedek óta hitben járnak és jártasak a Bibliában is, azoknak már jó néhány földrajzi terület és város neve ismerős – máshonnan. Például Jézus korából. Ennél fogva van mihez kapcsolni. Felrémlik akár egy kedves történet az Újszövetségből egy-egy várost említve. Jó így részesévé válni a szent föld eseményeinek. Ne sajnáld az időt, és a türelmet utánajárni a nevek előfordulási helyeinek, a bibliai kereszthivatkozásokban, a térképeken és a „Bibliai nevek és fogalmak” könyvben. Az ilyen „felfedező út” (bibliatanulmányozás) rendszerint személyes felfedezésekhez vezet, és akár egyetlen városnév üzenetté válik a megismert körülmények folytán!

Elevenítsd fel a törzsek nevei alapján azokat az előzményeket és követkeményeket, amelyeket abból a korszakból olvashatunk a Bibliában, amikor a törzsek alapító ősatyái éltek. Példásul ez a szakasz három és fél törzsről beszél: Rúben – Gád – Manassé fele – Lévi. Ők, mint Jákób fiai jellemüket és áldásaikat örökítették az utódokból kifejlődő törzseknek. A kapott terület és a tagok viselkedése is visszavezethető „viselt dolgaikra”. Rúben például eljátszotta az elsőszülöttséget: nem is kapta meg azt a területet, amit Isten először eltervezett neki. Gád erőteljes harcos természetű volt, utódaiból lett törzs is vitéz hősiességével tűnt ki a honfoglaló harcokban, de még később is, Dávid idejében. Nem is csoda, hogy ez a törzs szerezte meg a legtermékenyebb, legdúsabb legelőjű vidéket, Gileád városait, mezőit. Lévi törzse volt a pusztában az a törzs, amelyik hűséges maradt mindvégig az Úrhoz, akkor is, amikor a többiek aranyborjú bálványt csináltak. Jutalma a papi szolgálat lett – földet nem kapott, hanem az „ÚR volt az ő örökségük”. Manassé fél törzse pedig József Egyiptomban született fiától származott. Az önző szempontok a honfoglaláskor kettészakították ezt a törzset – ez a tény később sok bonyodalmat okozott az egyetértésben.


Ma: vedd a fáradtságot, hogy tanulmányozd is a bibliát, ne csak „elolvasd” a napi adagot!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*