Olvasandó: Józsué könyve – 17. fejezet  
14-18. vers:

„(14) József fiai pedig azt mondták Józsuénak: Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy osztályrészt adtál nekünk, noha nagy a népünk, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR? (15) Józsué pedig azt felelte nekik: Ha nagy a néped, menj föl az erdőre, és irts abból magadnak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke. (16) Erre így szóltak József fiai: Nem elég nekünk ez a hegyvidék, és a kánaániaknak, akik a völgyi síkságon laknak, mindnek vasszekere van. Azoknak is, akik Bétseánban és mezővárosaiban, és azoknak is, akik a Jezréel völgyében vannak. (17) Ekkor Józsué azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagyszámú és nagy erejű nép vagytok, nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut nektek,(18) hanem egy egész hegyvidék is. Ha erdőség van ott, úgy irtsd ki, és az egész a tied lesz. Mert te kiűzöd a kánaániakat, noha vasszekereik vannak, és noha igen erősek.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (17/2): Fogadd el alázattal, amit az ÚR készített neked!

Manassé törzse is megkapja a maga részét. Bár ő volt az elsőszülött, ahogyan itt ki is van emelve, mégis a második helyet kellett elfoglalnia, testvére Efraim mögött, akinek az előző fejezet szerint kiosztásra került a maga örökrésze. Senkinek sem könnyű közülünk csak a második helyen állni és beleegyezni, hogy valaki más részesül előnyben előttünk! Vajon mi tudjuk-e keresztyéni alázattal magunkat mások mögé sorolni, mint ahogy arra Jézus tanított és példát mutatott?

Manassé és Efraim szapora törzsével József nemzettsége létszámban kiemelkedett! Teljesen máshogy, mint Gád törzsénél, akik az Egyiptomból való kivonuláskor 46.650 főt számláltak, most pedig már csak 40.000 személyt! Vajon mi személyesen gyarapodunk-e szellemileg és növekedünk-e a Krisztusban?


Manassé törzse viszont – megint vagyoni/területi okokból –, megosztott lett!
Ez egy szomorú nap e törzs számára, de ez minden hívő közösségre is érvényes. Mákír (előszülött fiú) utódai Gileádban és Básánban telepedtek le, a Jordán keleti oldalán. A többiek pedig ebből a törzsből (17,2) most a Jordán másik partján, a nyugati oldalán tartózkodnak. Mákír Egyiptomban született. Ő még személyesen ismerte Józsefet. Ő Manassé legidősebb fia, és Gileád atyja volt (4Móz 26,29; 1Móz 50,23). Már Mózes idején elfoglalta Mákír Gileád területét a Jordán keleti oldalán, és elűzte onnan az emóriakat; Mózes adta Mákírnak Gileád földjét (4MÓZ 32,39.40), mert ez volt a kifejezett kívánsága. „Szemet vetett rá” – ahogy mondani szokás – mivel gazdag volt legelőkben. Mégis egyértelmű kudarcnak minősül, és véleményem szerint Isten legjobb szándékának elmulasztását jelenti az a tény, hogy önfejűen saját választásukat kierőszakolták, ahelyett, hogy elfogadták volna azt, amit az ÚR Kánaánban nekik szánt. Milyen komoly tanítás ez a mi számunkra is! Az a rész, amit Manassé Kánaánban kapott, tíz földrészt tett ki (17,5), mégsem tudtak megegyezni a családok békességben egymással. Több áldás, nagyobb megelégedés van azon, amit az ember Istentől fogad el, mint amiért mások ellen, olykor testvérek ellen kell törekedni.

Efraim és Mannassé, nagy létszámukra hivatkozva további területet követeltek Józsuétól. Józsué viszont rámutat arra, hogy területük van elég, csak meg kellene dolgozni egy kicsit ahhoz, hogy hasznos élettérré alakítsák.

MA: Jól teszed, ha az Úrtól alázattal elfogadod, hogy amit Ő szánt neked – az a legjobb neked.

Vélemény, hozzászólás?