Olvasandó: Józsué könyve – 18. fejezet  
2-10. vers

„(2) De maradt még Izráel fiai között hét törzs, amelynek nem osztották ki az örökségét. (3) Ezért azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az ÚR, atyáitok Istene? (5) Azután osszák föl maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határai közt dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határai közt észak felől. (6) Ti tehát készítsetek leírást erről a földről, hét részre osztva, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek róla nektek itt, az ÚR, a mi Istenünk színe előtt. (7) De a lévitáknak nincs részük közöttetek, mivel az ÚR papsága az ő örökségük; Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl kelet felé, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nekik. (8) El is indultak hát azok a férfiak, és elmentek. Józsué pedig megparancsolta nekik, hogy készítsenek leírást az országról: Menjetek el, járjátok be a földet, és készítsetek róla leírást, azután térjetek vissza hozzám, és sorsot vetek nektek róla itt, Silóban, az ÚR színe előtt. (9) Elmentek tehát a férfiak, bejárták a földet, és leírták azt egy könyvbe városonként, hét részre osztva, azután visszatértek Józsuéhoz Silóba, a táborba. (10) Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban az ÚR színe előtt, és elosztotta a földet Izráel fiai között osztályrészeik szerint. „

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (18/2): Ne vonakodj, bátorodj!

Az izraeliek vonakodtak elfoglalni az örökséget. Ki gondolná, hogy miután már meghódították az országot, sok küzdelemben, győzelemben és végre letelepedhetnének és belakhatnák a területet, nem igyekeznek véghez vinni, birtokba venni, amiért annyi vért ontottak. Persze, ha belegondolunk volt még ott nehézség bőven, ami visszariasztotta az örökösöket. Például, hogy még mindig éltek kánaániak is a területen, mert nem irtották ki őket teljesen. Azután a letelepedés életmód-váltást is jelentett: vándor, nomád életből a gazdálkodó, „röghöz kötött” életfolytatást is meg kellett tanulni. De ahogy ebből a részből érzékelhetjük a legnagyobb kérdés a föld szétosztása volt. Ki, hova telepedjen, mekkora területet kapjon, hol húzódjanak a határok – ezek olyan kérdések voltak, amelyhez tervezés, vezetés, átlátás, együttműködés, bölcsesség stb. kellettek. Óvakodtak attól, hogy az osztozkodás testvérháborúhoz vezessen. Kellett egy bölcs, határozott, mindenki számára elfogadható, buzdító stratégia, amely hatására elindultak és a feladatok teljesítése után véghez vitték az örökség felosztását.

Tehát volt megfáradás, félelem, tanácstalanság – ez mind oka lehet, hogy az előttünk álló lehetőségekkel éljünk, vagy feladatainkba belevágjunk. Velünk is előfordulhat, hogy olyan feladat elé kerülünk, akkora a kihívás, hogy elbátortalanodunk, tanácstalanná válunk, hogyan kezdjünk hozzá. Olykor nekünk is szükségünk lehet biztatásra, tanácsra, vezetésre. Nagy áldás, hogy Isten Igéjében ilyen példákat hoz elénk, mint Józsué, akinek Isten megadta vezetéshez szükséges erényeket és a kijelentést a Szentlélek által. Például ez a stratégia, amit itt elénk tár az Ige, akár ma is egy konkrét feladatmegoldás mintája lehet a mi számunkra is.

MA: Ne vonakodj, hanem bátorodj fel feladatod megoldására Isten Igéje és a Szentlélek útmutató üzenetén!

Vélemény, hozzászólás?