Olvasandó: Józsué könyve – 18. fejezet  
11-28. vers

„(11) A sorsvetés által az első rész Benjámin fiai törzsének jutott nemzetségeik szerint. A sorsvetés szerint nekik jutott rész határa Júda fiai és József fiai közé esett. (12) Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, és fölment a határ a jerikói hegyhátra északon, azután a hegyvidéken át ment nyugat felé, és Bét-Áven pusztájáig ért, (13) onnan pedig fölment a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lefelé tart a határ a hegyről Atrót-Addárnak, az alsó Béthóróntól délre.(14) Majd továbbment, és a nyugati oldaltól dél felé fordult; attól a hegytől délre, amely Béthórónnal szemben van, és KirjatBaalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati határ. (15) A déli oldala pedig Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és a határ nyugat felé tart, a Neftóah forrásához. (16) Azután lemegy a határ a hegy lábához, amely szemben van Hinnóm fiának völgyével, a refáiak völgyétől északra. Lemegy a Hinnóm-völgybe a jebúszi hegyhátra, dél felé, és aláfordul a Rógélforráshoz. (17) Majd északnak kanyarodik, és Én-Semes felé tart, ahonnan kiér Gelílótig, amely szemben van az Adummím hágójával, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. (18) Onnan átmegy a pusztasággal szemben lévő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba is. (19) Onnan átmegy a határ a Bét-Hoglá oldalára, észak felé; szélei pedig északon a Sós-tenger öblénél, délen a Jordán torkolatánál vannak. Ez a déli határ. (20) A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa körös-körül, nemzetségeik szerint. (21) Benjámin fiai törzsének városai pedig nemzetségeinek megfelelően ezek: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc, (22) Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, (23) Avvím, Párá és Ofrá, (24) Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város a falvaival együtt. (25) Gibeón, Rámá és Beérót, (26) Micpe, Kefírá és Mócá, (27) Rekem, Jirpeél és Taralá, (28) Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, aztán Gibat és Kirjat. Tizennégy város a falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeinek megfelelően.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (18/3): Isten a kicsinyt is nagy dolgokra tudja képesíteni, használni!

Benjámin Jákób legkisebb fia volt. Mint törzs is a legkisebbek közé tartozott. Területe sem volt nagy. Mégis Izrael történetében jelentős szerepet töltött be. Szinte beékelődött a két nagy rivális törzs, Júda és Efraim területe közé, így bizonyos „távolság”-ot tartott közöttük és csökkentette a feszültséget. A „villámhárító”, békítő szerepét töltötte be az évszázadok során. Férfiai a bajtársiasság, vitézség, hűség kiváló példái voltak és az ország katonáinak a legjavát adták. Ugyanakkor büszke és „kemény nyakú” emberek voltak Benjámin leszármazottai. Egyszóval kicsinysége ellenére kiemelkedő, bizonyos értelemben törtető népség voltak. Érdekes módon Pál apostol kétszer is „dicsekszik” azzal, hogy ő benjaminita származású. Amíg Krisztus nélkül járt, a felsorolt törzsi mentalitását, képességeit rosszra használta és sokat ártott vele az egyháznak. Megtérése után viszont épp ezekkel a tulajdonságokkal tudta olyan hatékonyan az evangéliumot terjeszteni: fáradhatatlanul, harcosan, hűségesen, buzgón.

Feltűnő, hogy Benjámin kicsiny területén milyen sok város feküdt. A városok az élet koncentrált, lüktető vitalitását képviselik. Kicsinysége ellenére Benjámin földje pezsgett az élettől. Beteljesedett rajtuk Mózes csodálatos próféciája: (5Móz 33:12) Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

Ennek a törzsnek a példája
MA: buzdítson fel arra, hogy a kicsinységünk ellenére töltsük be nagy küldetésünket környezetünkben: a Szentlélek használjon bennünket hatékonyan a krisztusi békéltetés evangéliumának terjesztésében.

Vélemény, hozzászólás?