Józsué 2. – Napi parancs 4.

Olvasandó: Józsué könyve – 2. fejezet 
9-12. vers

“(9) Azt mondta a férfiaknak: Tudom, hogy az ÚR nektek adta ezt a földet. Megszállt minket a félelem miattatok, és e föld minden lakosa megolvad előttetek. (10) Mert hallottuk, hogy kiszárította az ÚR a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek a Jordánon túl az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal, hogy megöltétek őket. (11) Amikor ezt hallottuk, megolvadt a szívünk, és elállt a lélegzete mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn az égben és lenn a földön! (12) Most azért kérlek, esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy ahogy én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekszetek majd atyám házával, és biztos jelt adtok nekem arról…”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (2/4): Hitedet öltöztesd az engedelmesség cselekedeteibe!

Istennek kell inkább engedni, mint embereknek.

Ráháb a kémeknek bevallotta, hogy félnek és megvallotta, ő eljutott a meggyőződésre: Az Úr az Isten és ennek megfelelően cselekszik, amikor pártfogásába veszi az ellenség kémeit, akikről viszont kiderül, hogy nem ellenségesek, valójában Ráháb számára az Úr küldötte megmentők.

Hogyan jutott erre a hitre? Mert hallották, hogy miket cselekedett már az Úr Izraelért. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Ráháb hallott és hitt! De ebből a hitből cselekedetek fakadtak, mert a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.

Van, akiben felmerül a kérdés: hogyan lehet irgalmas Isten és hogyan használhat egy ilyen erkölcsileg züllött asszonyt, mint Ráháb, aki tulajdonképpen nemcsak azért volt erkölcstelen, mert parázna volt, hanem azért is, mert hazudott és árulóvá lett. Mondhatni önző módon nem törődött a honfitársaival a hazájában, csak a saját házának a megmenekülésével. Vajon hogyan ítéli ezt meg Isten? Én úgy gondolom, hogy Ráháb erkölcsileg is megtérésen ment át és az ő hazugsága és árulása az nem erkölcstelenség, hanem hitvallásos döntés következménye volt.

Ráháb erkölcsileg teljesen azonosult azzal az ítélettel, amit Isten rá és az ő népére kirótt. Tudniillik, hogy pusztulnia kell annak a városnak minden lakosával együtt, amiért évszázadokon át és most is a „hírek” ellenére ellene állt Istennek. Ráháb tehát engedelmeskedett Istennek, amikor nem adta ki azokat, akiket hozzá küldött.

Ahogy Péter is megvallja: Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek még azon az áron is, hogy szembe kerül a polgári elvárásokkal, törvényekkel, emberi igazság vagy jogosság szerinti megítéléssel.

Velünk, mai keresztyénekkel is előfordulhat, hogy hitünk alapján olyan cselekedeteket kell véghez vinnünk vagy épp megtagadnunk, ami a hitetlen istenellenes világ közvéleménye, divatja, elvárása esetleg törvénye miatt bennünket rossz megítélésbe sodor.

Ma: ez éppen veled is előfordulhat, aki olvasod ezt a napi parancsot. Ne feledd: Istennek kell inkább engedni, mint embereknek!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*