Olvasandó: Józsué könyve – 20. fejezet

“(1) Ezután így szólt az ÚR Józsuénak: (2) Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljetek ki menedékvárosokat, amelyekről beszéltem nektek Mózes által, (3) hogy odamenekülhessen a gyilkos, aki tévedésből, nem szándékosan ölt meg valakit, és legyenek azok nekik menedékhelyül a vérbosszuló elől. (4) Aki pedig bemenekül e városok egyikébe, az álljon a város kapujába, és mondja el dolgait a város véneinek hallatára, azok pedig fogadják be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy ott lakhasson. (5) Ha pedig üldözi azt a vérbosszuló, ne adják ki a gyilkost az ő kezébe, mert nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt. (6) Abban a városban lakjék mindaddig, amíg ítéletre nem állhat a gyülekezet elé, vagy amíg meg nem hal a főpap, aki abban az időben hivatalban lesz. Azután térjen vissza a gyilkos a maga városába és a maga házába; abba a városba, amelyből elmenekült. (7) Így választották ki Kedest Galileában, Naftáli hegyén, Sikemet Efraim hegyén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyén. (8) Túl a Jordánon pedig Jerikótól keletre kiválasztották Becert a pusztában, a síkságon Rúben nemzetségéből, Rámótot Gileádban Gád nemzetségéből és Gólánt Básánban Manassé nemzetségéből. (9) Ezek voltak az Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára kijelölt városok, hogy odamenekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, amíg oda nem áll a gyülekezet elé.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (20/1): Élj a lehetőséggel: Jézus Krisztus érted hozott áldozata a te „menedékvárosod”

…”menekülésre való városok” – Isten igazságos szeretete tükröződik ebben a rendelkezésben, amelyben az olyan „vétkesek” számára nyújt menedéket, akik „véletlenül”, nem szándékosan, hanem a körülmények szerencsétlen alakulása miatt kerültek bajba. Elég súlyos dologról van szó, emberélet kioltásáról, ami emberi megítélés szerint az egyik legnagyobb, megtorló büntetést követelő bűn! Az érintettek szemében/szívében még akkor is, ha az nem szándékos gyilkosság volt, hanem pl. baleset. Az ember ilyen megrázó esetekben nem tud disztingválni, elfogulatlan lenni. De Isten igen: Ő „nem veszíti el a fejét”, „nem jön ki a sodrából”, hanem lehetőséget biztosít a tisztázásra, az igazság kivizsgálására, az ártatlanság védelmére. És Isten népének is kötelessége az igei mérce szerint eljárni, ezért jelöltettek ki a menedékvárosok.

Mai világunkban is kerülhet az ember olyan helyzetbe, amikor szüksége van „menekülésre való városra”, mert akaratlanul is vét, hibát követ el, árt másoknak vagy sérti élet-érdekeiket. Ilyenkor ilyen-olyan támadások jöhetnek kívülről, de belülről is (lelkiismeret részéről). Maga a sátán is vérbosszuló indulattal tud vádolni, kárhoztatni – igaztalanul is.

Ma: Ne hagyd magad kárhoztatni olyasmiért, amiben nem vagy szándékosan vétkes, vagy, ha voltál is, de már megbántad, megtagadtad. Menekülj Jézus Krisztus érted is közbenjáró, helyettes áldozatának oltalma alá! Ő megszabadított a vádlótól. De te se ítélj el, te se üldözz másokat, ha „véletlenül vétkezett” ellened! Légy irgalmas!

Vélemény, hozzászólás?