Józsué 22. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Józsué könyve – 22. fejezet  
1-9. vers

“(1) Akkor összehívta Józsué a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzsének a felét, (2) és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok szavamra mindenben, amit parancsoltam nektek. (3) Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú időn át mind a mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az ÚRnak, Isteneteknek a parancsát. (4) Most már nyugalmat adott az ÚR, a ti Istenetek testvéreiteknek, ahogy megígérte nekik. Most tehát térjetek vissza, és menjetek a sátraitokba, örökségetek földjére, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl. (5) Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy teljesítsétek azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az URat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útján, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből. (6) Majd megáldotta őket Józsué, azután elbocsátotta őket, ők pedig elmentek sátraikba. (7) Mivel Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban, a másik felének pedig Józsué adott testvéreik között, a Jordánon innen, nyugat felől. Őket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket, (8) és azt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel, az igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. De az ellenségeitektől szerzett zsákmányt osszátok meg testvéreitekkel. (9) Visszatértek tehát, és elváltak Rúben fiai , Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, hogy Gileád földjére menjenek, örökségük földjére, ahol örökséget kaptak az ÚR rendelése szerint Mózes által.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (22/1): Hűséged legyen független és minden érdek nélkül való!

Isten hűsége után, most az emberi hűségről tesznek bizonyságot ezek a sorok. Jó, hogy van ilyen is: „emberi” hűség. Ez a hűség azonban „nem ugyan arról a tőről fakad”, mint Istené. Isten hűsége örök, befolyásolhatatlan, érdek nélküli – vagyis nem függ semmitől. Nem így az emberi. A mi hűségünk mindig függ valamitől.

Józsué a harcok befejezése után elismeri a Jordánon túlról jövő honfitárs-törzseknek (Rúben-Gád-Manassé) hűségüket.

Megdicséri:
engedelmességüket: „Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek” (22,2).

testvéri szeretetüket: „Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig”. 

buzgóságukat is: „…hanem hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az ÚRnak parancsát” (22,3).  

Ezeket lehet együtt hűségnek nevezni. De bizonyos időre és dologra vonatkozó ígéretük volt az alapja és bizonyos érdekektől is függött.

Kétségtelen, hogy meglehetősen nagy áldozatot jelentett nekik, hogy feleségüket, gyermekeiket évekig a Jordán keleti partján hátra hagyják. Keményen harcoltak ellenségeikkel, és sok győzelmet is arattak. Segítettek az országnak a gonosz elemektől való megtisztításában, és támogatták testvéreiket, hogy megörököljék azt, amit Isten nekik szánt a maga tervében. És mégis!!! Készek arra, hogy elmenjenek egy olyan országba, amit Isten nem az Ő számukra készített; sokkal inkább a saját előnyük kedvéért ragaszkodtak hozzá. Eleresztették a fülük mellett Istennek róluk való jobb gondoskodását. Isten pedig engedélyezte nekik a saját útjukat és választásukat. Hiszen Mózes megáldotta őket!

Lehetséges, hogy az ember ugyan buzgón harcol Isten Igéjének igazságáért, neki magának azonban nincs öröme benne. Lehetséges, hogy az ember másoknak segít ugyan, Isten akaratának megértésében, ez önmaga számára nem jelent örömet. John Wesley, az ébredés prédikátora, hosszú éveken át hirdette az evangéliumot, anélkül, hogy neki magának lett volna üdvbizonyossága. Ma is vannak olyanok, akik buzgón bevetik magukat Isten Igéjének tanítására, nekik maguknak azonban ez nem jelent örömet. Az Isten Igéjének való örvendezés nélkül, mi is csak kemény, szeretetlen és törvényeskedő módon fogunk az Igéért harcolni. Akkor az igazság a mi számunkra sem eleven, láthatunk ugyan valamilyen mozgást, de végül is minden kong és üres. Milyen szomorú! Ekkor kifelé nagyon komolyaknak tűnhetünk, de hiányzik a valódiság. Vajon ilyen állapot jellemez-e minket is?

MA: Az Úrért való buzgóságod és hűséged legyen mindentől független és érdektelen, kitartó mindhalálig!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*