Józsué 22. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 22. fejezet  
10-20. vers:

“(10) Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fél nemzetsége feltűnően nagy oltárt építettek ott, a Jordán mellett. (11) És Izráel fiai meghallották, hogy ezt mondogatják: Íme, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele oltárt építettek Kánaán földjével szemben, a Jordán mellékén, az izráeli oldalon. (12) Amint meghallották Izráel fiai, egybegyűlt Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy harcolni induljanak ellenük. (13) Ekkor Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé törzsének feléhez küldték Gileád földjére Fineást, Eleázár pap fiát (14) és tíz vezető embert vele együtt, nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel minden törzséből. Mindegyik a maga ősi házának feje volt Izráel ezrei között. (15) Amikor elmentek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé törzsének feléhez Gileád földjére, ezt mondták: (16) Így szól az ÚR egész gyülekezete: Micsoda hűtlenség ez, amelyet máris elkövettetek Izráel Istene ellen, hogy immár elfordultatok az ÚRtól, és oltárt építettetek magatoknak, föllázadva az ÚR ellen?! (17) Hát nem volt elég nekünk, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még máig sem tisztultunk meg, és amiért csapás érte az ÚR gyülekezetét? (18) És ti máris elfordultatok az ÚRtól! Ha ti ma pártot üttök az ÚR ellen, holnap majd Izráel egész gyülekezete ellen fordul haragja. (19) Ha pedig tisztátalannak tűnik nektek a ti birtokotok földje, jöjjetek át az ÚR örökségének földjére, ahol ott áll az ÚR hajléka, és legyen miköztünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok azzal, és ellenünk se, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Istenünknek, az ÚRnak oltárán kívül. (20) Hát nem Ákán, Zerah fia vétkezett-e súlyos vétekkel az Istennek szentelt dolgokkal, mégis Izráel egész gyülekezetére szállt a harag? És az a férfi nem egymaga halt meg bűnéért!”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (22/2): Óvakodjunk attól, hogy elhamarkodottan cselekedjünk!

Rúben, Gád és Manassé fél törzse maguk mögött hagyták tehát testvéreiket, és Silót is, a nép vallásos összegyülekezései számára kijelölt központot, amilyen majd később Jeruzsálem is lesz. Kellemetlen volt elmenni onnan, amit Isten meghatározott nekik? Bizonyos, hogy jól tudták, most már más viszonyuk lesz az oltárhoz Silóban. Tudatában voltak, hogy valami hiányozni fog nekik! Tehát feltétlenül tenniük kellett valamit, hogy bizonyos mértékben legalább könnyítsenek a lelkiismeretükön. Ha már nem állt rendelkezésükre az igazi, a tulajdonképpeni központ Silóban, legalább valamilyen pótlékot kellett teremteniük. Tudták természetesen, hogy még mindig sok tekintetben Isten népe voltak, még ha most más irányba is mentek, mint a testvéreik. Tudatában voltak a sok áldásnak, amit kaptak, és hálásak is voltak érte. Most viszont azon voltak, hogy eltávolodjanak mindentől, ami vezetőiknek és testvéreik többségének olyan drága és szent volt. Ezért támadt egy nagyszerű ötletük. Az indítékaik őszinték voltak, de mindemellett, nem az volt, amit Isten a számukra kívánt.

Ha el szeretnénk nyerni Isten tetszését, el kell szakadnunk saját, előre gyártott gondolatainktól, személyes vágyainktól, saját, emberi bölcsességünktől. Sohasem szabad Isten dolgaiba saját önfejűségünket beengedni. Isten azt kívánja, hogy az Ő általa megkívánt módon közelítsünk hozzá, és szolgáljunk Neki. Ez érvényes a megmentésre éppen úgy, mint az imádatra.

Mindennek híre elérte testvéreiket Silóban. Természetesen, testvéreik számára, ez gonosz látszatot keltett: a bálványimádáshoz való visszatérés látszatát! Csak egyetlen oltárt lehetett, mint olyat elismerni, s ez Silóban állt. Egy másik oltár felállítása teljes elutasítással volt egyenlő. Itt arra találunk példát, milyen gyorsan lehet jó szándékokat félre magyarázni! Ennek tudatában kell lennünk. Óvakodjunk attól, hogy elhamarkodottan cselekedjünk olyan dolgokban, amelyek hitünk alapjait érintik! A nyugati parton letelepedett testvérek teljesen fel voltak háborodva. Nagyon komolyan vették az egészet. Olyan alaposan meg voltak győződve róla, hogy ez a nagyszerű oltár rossz dolog, hogy még a saját testvéreik ellen háborút is akartak indítani! Talán ez meglehetősen fanatikusnak tűnik előttünk? Elítéljük-e a kilenc és fél törzset a reakciójuk miatt? Talán a mi generációnk már annyira hozzászokott ahhoz, hogy toleranciát mutasson és kompromisszumokat keressen, hogy már egyáltalán nem gondolunk komolyan arra, hogy egyszer a szentekkel közölt hitért harcoljunk is (Júd 3)!

MA: Óvakodjunk attól, hogy elhamarkodottan cselekedjünk!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*