Józsué 23. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Józsué könyve – 23. fejezet  
1-10. vers

“(1) Hosszú idővel azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden körülötte levő ellenségétől, Józsué megidősödött, és öreg lett. (2) Ekkor összehívta egész Izráelt, annak véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és azt mondta nekik: Idős és öreg lettem. (3) Ti magatok is láttatok mindent, amit az ÚR, a ti Istenetek mindezekkel a népekkel cselekedett előttetek, hiszen maga az ÚR, a ti Istenetek harcolt érettetek. (4) Látjátok, elosztottam nektek nemzetségeitek szerint, sorsvetés által örökségül az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét, amelyeket kipusztítottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. (5) Az ÚR pedig, a ti Istenetek maga űzi ki őket előletek, hogy örököseivé legyetek a földjüknek, ahogyan megmondta nektek Istenetek, az ÚR. (6) Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvénykönyvében. Ne térjetek el attól se jobbra, se balra. (7) Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak közöttetek. Isteneik nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, ne is szolgáljatok nekik, előttük meg ne hajoljatok. (8) Hanem ragaszkodjatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, ahogy mindmáig cselekedtétek! (9) Ezért űzött ki az ÚR előletek nagy és erős népeket, előttetek azonban senki nem állhatott meg mindmáig. (10) Egy férfi közületek elűz ezret, mert az ÚR, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (23/1): Ragaszkodjunk az Úr szavához egy életen át!

A hosszú harcos évek után Józsué számára és a honfoglaló nép számára is adatott békeidő. Isten „nyugalmat adott a körülöttük lévő ellenségeiktől”. Emberileg szólva megérdemelt jutalma volt ez Józsué kitartásának az Úr szolgálatában. Józsué megöregedve is hűséges maradt az Úrhoz és ahhoz az úthoz, amelyre Isten elhívta és végig vezette. Csodálhatjuk, hogy fiatalon és idősen, harcos időkben és békében, útközben és letelepedve szilárdan ragaszkodott Istenhez és a rábízottakat is kellő határozottsággal és bölcsességgel vezette a cél felé. Ez a cél a nyugalom ideje volt. Az örökség birtokbavétele és hogy azzal istenfélelemben hálaadással éljenek. Lehetnek az életben hosszú háborús, harcos időszakok, de a cél nem a háború, hanem a nyugalom. Isten az Úr Jézus által utat nyitott nekünk az Ő örök nyugalmába. Isten a maga békességével akar megajándékozni – már itt a földön és a mennyben még inkább.


Józsué noha most már nem hadvezér, de elhívott vezetőként összegzi a megtett út áldásait, amiket Isten tett és felhívja a nép figyelmét a békeidő veszélyére és feladatára: az Úrhoz való hűséges ragaszkodásra. A nyugalom idején könnyű elengedni Isten „kezét” és hűtlenné válni. Józsué arra inti népét, hogy el ne hajoljon, ne engedjen a környezet befolyásának. Ragaszkodjanak az Úrtól kapott útmutatáshoz, hogy megmaradhassanak tisztán az Úr népének. Ez a feltétele annak, hogy ne következzen be újra zaklatás, háborús időszak. Figyelemre méltó, hogy megöregedve, évtizedek után szinte ugyanazokkal
inti, biztatja Józsué a rábízottakat, amikkel őt bátorította és indította útjára maga az Úr, amikor fiatalon elhívta. Jó bizonysága ez annak, hogy Józsué valóban egy életen át töretlenül hűségesen megtartotta az Úr beszédét és nem hajolt el attól sem jobbra, sem balra. Ezért lett sikeres és áldott – ahogy azt az Úr megígérte. Mert ő is hűséges!


MA: Fiatalon vagy öregen – ragaszkodjunk szilárdan az Úr szavához. Megéri!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*