Józsué 23. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 23. fejezet  
11-16.vers

“(11) Azért nagyon vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek Isteneteket, az URat! (12) Mert ha mégis elfordultok tőle, és e népek maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, és sógorságot köttök velük, összekeveredtek velük, és ők veletek: (13) bizony megtudjátok majd akkor, hogy az ÚR, a ti Istenetek nem űzi ki többé e népeket előletek. Sőt inkább tőrré és hurokká lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövissé, amíg ki nem vesztek erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. (14) Én pedig, íme, elmegyek már a minden földi ember útján. Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesedett rajtatok, egy szó sem veszett el azokból! (15) De ahogy betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyet az ÚR, a ti Istenetek mondott felőletek, úgy beteljesíti majd rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket e jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. (16) Ha áthágjátok Isteneteknek, az ÚRnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, és elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük, akkor fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kivesztek e jó földről, amelyet ő adott nektek.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (23/2): Legyünk éberek és óvatosak, hogy  felismerjük a gonosz hatásokat!

A nép vezetőinek mondott búcsú beszédében Józsué újra és újra elmondta figyelmeztetését, hogy milyen veszélyre figyeljenek a jövőben. Szinte látnokként hangsúlyozza, hogy az Izraelre leselkedő legnagyobb veszély nem katonai jellegű, hanem erkölcsi és lelki. A kánaániak egy része még mindig az országban maradt, sőt köztük. Bár katonailag legyőzték őket, de a békés egymás mellett élés – még akkor is, ha leigázottak – az hatással lehet az életmódjukra, hitükre. A megöregedett vezér ezért kihangsúlyozza, hogy Isten már bizonyított: harcolt értük. És hűséges volt ígéretéhez: nekik adta Kánaánt. Ezért hálával és szeretettel tartoznak Istennek, legyenek ők is hűségesek. Éberségre és óvatosságra, a gonosztól való távolságtartásra lesz szükség. Hisz nagy a kísértés, hogy a bennszülöttekkel keveredjenek minden téren: házasság, vallás, életmód. Józsué ezt a veszélyt irtózatos következményeivel szemléltette.

Először is Isten nem fogja támogatni őket harcaikban: nem űzi ki többé Istenetek, az Úr ezeket a népeket előletek, hanem ott maradnak, hogy tönkre tegyék Izrael örökségét.

Másodszor köztük élte a kánaániak tőrré és csapdává lesznek, hogy megkötözzék őket, ostorrá, mely csapkodja őket és tövisekké, amelyek arcukba repülnek és szúrják a szemüket.

Harmadszor a problémák és a nyomorúságok addig szaporodnak Izraelben, hogy végül kipusztulnak a jó földből.


Józsué nem engedte, hogy a semlegességet válasszák. Vagy Izrael Istenével tartanak, vagy a kánaáni népekkel. Így van ez ma is. Nincs középút, „senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt6,24; Mt12,30). Józsué, ha ma is élne nagyon valószínű, hogy ugyanezt mondaná Isten népének.


Ma: Legyünk éberek és óvatosak a gonosz befolyásokkal, melyek sokszor álnok módon csalnak csapdába bennünket!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*