Józsué 3-4.

Olvasandó: Józsué könyve – 3. fejezet 

“(1) Józsué korán reggel fölkelt, elindultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott töltötték az éjszakát, mielőtt átkeltek volna. (2) Három nap múlva pedig az elöljáróik végigmentek a táboron, (3) és ezt parancsolták a népnek: Mihelyt meglátjátok az ÚR, a ti Istenetekszövetségének ládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, akik hordozzák, ti is induljatok el a helyetekről, és menjetek utána. (4) De legyen köztetek és aközött mintegy kétezer könyöknyi távolság. Ne menjetek közel hozzá, így ismeritek meg majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. (5) Józsué pedig azt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap az ÚR csodákat tesz köztetek. (6) A papoknak is szólt Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt. Fölvették azért a szövetség ládáját, és mentek vele a nép előtt. (7) Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ezen a napon kezdelek fölmagasztalni egész Izráel szeme előtt, hogy megtudják, hogy veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. (8) Te azért ezt parancsold a papoknak, akik a szövetség ládáját hordozzák: Amikor odaértek a Jordán vizének széléhez, álljatok meg a Jordánban. (9) Ekkor azt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és halljátok meg az ÚRnak, Isteneteknek szavait! (10) És ezt mondta Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy bizonyosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvieket, perizzieket, girgásiakat, emóriakat és jebúsziakat: (11) íme, az egész föld Urának szövetségládája előttetek megy át a Jordánon! (12) Most tehát válasszatok magatoknak tizenkét férfit Izráel törzseiből, egy-egy férfit egy-egy törzsből. (13) És mihelyt megnyugszanak a Jordán vizében a papok lábai, akik az ÚRnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák, a Jordán vize kettéválik, és a fölülről lefolyó víz megáll egy tömegben. (14) Akkor megindult a nép a sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, és a papok, a szövetség ládájának hordozói a nép előtt, (15) és amint a láda hordozói a Jordánhoz értek, és a ládát hordozó papok bemártották lábukat a víz szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt túláradt a medrén), (16) megállt a víz, amely felülről folyt lefelé, és egy tömegben állt, jó messzire, Ádám városánál, amely Cáretán mellett van. A pusztai tenger, a Sós-tenger felé lefolyó víz pedig egészen elfutott; így kelt át a nép Jerikóval szemben. (17) A papok pedig, az ÚR szövetségládájának hordozói ott álltak szárazon a Jordán közepében rendíthetetlenül mindaddig, amíg az egész nép teljesen átkelt a Jordánon. Az egész Izráel szárazon ment át.”

 

Józsué könyve – 4. fejezet 

„(1) Mikor pedig az egész nép teljesen átkelt a Jordánon, így szólt az ÚR Józsuénak: (2) Válasszatok magatoknak a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit. (3) Ezt parancsoljátok nekik: Vegyetek föl innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, arról a helyről, ahol szilárdan áll a papok lába; vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megszálltok ma éjszaka. (4) Előhívta tehát Józsué azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül választott, egyegy férfit minden törzsből, (5) és ezt mondta nekik: Menjetek be a Jordán közepébe az ÚR, a ti Istenetek szövetségládája előtt, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára Izráel törzseinek száma szerint, (6) hogy emlékeztető jel legyen ez köztetek. Ha majd megkérdezik a fiaitok, hogy mire valók nektek ezek a kövek, (7) mondjátok meg nekik, hogy kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Kettévált a Jordán vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek Izráel fiainak mindörökre. (8) És úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan Józsué megparancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az ÚR Józsuénak, Izráel törzseinek száma szerint, áthozták magukkal az éjjeli szállásra, és ott letették azokat. (9) Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetségládát vivő papok lábai álltak. Ott is vannak mind e mai napig. (10) A papok pedig, a láda hordozói a Jordán közepén álltak mindaddig, amíg végbement mindaz, amit az ÚR parancsára Józsué elmondott a népnek. Teljesen úgy történt, ahogy Mózes parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. (11) Miután az egész nép átkelt, átment az ÚR ládája és a papok is a nép színe előtt. (12) Átkeltek a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé fél nemzetsége is fölfegyverkezve Izráel fiai előtt, ahogy Mózes mondta nekik. (13) Mintegy negyvenezer fegyveres vitéz kelt át Jerikó sík mezejére az ÚR színe előtt harcra készen. (14) Azon a napon fölmagasztalta az ÚR Józsuét egész Izráel szemében; úgy tisztelték őt is, ahogy Mózest tisztelték, életének minden napján. (15) Majd az ÚR azt mondta Józsuénak: (16) Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek föl a Jordánból. (17) És Józsué parancsolt a papoknak: Jöjjetek föl a Jordánból! (18) S amint a papok, az ÚR szövetségládájának hordozói följöttek a Jordán közepéből, és a papok talpa a száraz partot érintette, visszatért a Jordán vize a helyére, és túláradva a medrén úgy folyt, mint annak előtte. (19) A nép pedig az első hónap tizedik napján jött föl a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határánál. (20) Azt a tizenkét követ is, amelyet a Jordánból hoztak, Gilgálban állíttatta föl Józsué, (21) és azt mondta Izráel fiainak: Ha fiaitok azt kérdezik majd atyáiktól, mire valók ezek a kövek, (22) adjátok tudtára fiaitoknak: szárazon kelt át Izráel itt, a Jordánon. (23) Mert kiszárította az ÚR, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek rajta, úgy, amint az ÚR, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel cselekedett, amelyet kiszárított előttünk, amíg átjöttünk rajta. (24) Hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy bizony erős az, és hogy féljétek az URat, a ti Isteneteket minden időben.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

A 3-4. fejezet összefoglalása

A Jordánon való csodálatos átkelés és az erről való emlékezés fejezetei.

Arról már írtam, hogy mit is jelent szellemi értelemben ez az esemény. Az Egyiptomból való szabadulást – a Vörös-tengeren keresztül – tekinthetjük a bűn szolgaságából való szabadulás szimbólumának. A mi Páskabárányunk, a Názáreti Jézus golgotai áldozata által mirólunk is elháríttatott a halálos ítélet – bűneink Őérette megbocsáttattak, és ha hitben azonosulunk halálával (elhisszük, hogy miattunk-helyettünk-érettünk halt meg), akkor meghaltunk a bűnnek és élhetünk az Istennek. 

A Jordán volt az a folyó, amelyik elválasztotta a megszabadult népet az Ígéret földjétől – az áldások birtokbavételétől. A zsidóknak át kellett tehát kelniük rajta, hogy elfoglalhassák hazájukat. Ez éppúgy csak Isten segítségével volt lehetséges, mint a szabadulás. A Jordán is „kettévált” előttük, megállt a folyása és ők száraz lábbal mehettek be az ígéret földjére.

Ez is szimbolikus üzenet nekünk, Isten mai népének: az áldások birtokbavételeben is Isten csodálatos munkájára számíthatunk. Számítsunk is, mert egyedül, Nélküle nem sikerül!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*