
Olvasandó: Józsué könyve – 7. fejezet
6-10. vers
„(6) Józsué pedig megszaggatta ruháit, és arccal a földre borult az ÚR ládája előtt egész estig, ő és Izráel vénei, és port hintettek a fejükre. (7) És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Istenem! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogyha az emóriak kezébe adsz minket, hogy elveszítsenek! Bár úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! (8) Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ellenségei elől? (9) Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? (10) Az ÚR ezt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért is borulsz arcra?”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (7/2): Folyamatosan függj az Úrtól!
Amikor a kémek visszatértek, nagyon biztosak voltak a dolgukban. Azt mondták, hogy Ajt könnyen le lehet győzni, csupán két- vagy háromezer ember elegendő erre a feladatra. Kevesen vannak azok – folytatták a kémek. De tévedtek. Ajban valójában tizenkétezer férfi és nő élt, vagyis kb. hatezer férfi (8:25).
Később, amikor Isten kiadta a parancsot Józsuénak, ezt mondta neki: „Vedd magad mellé az egész hadinépeť” (8:1). Bár Aj kisebb volt, mint Jerikó, mégis nagyon megerősítették és harcosai jól beásták magukat. Izráel vétkesen alábecsülte ellensége erejét, a sajátját pedig túlbecsülte.
Ez alkalommal nincs említés imádságról és nem olvassuk, hogy Istenben bíztak volna. Halálos hiba alábecsülni az ellenség hatalmát. A hívők sokszor nem látják be, hogy ellenségeik erősek (Ef 6:12; 1Pt 5:8). Ennek az a következménye, hogy szégyenteljes lelki vereséget szenvednek. Izráel hadi vesztesége legalábbis részben az ellenség lekicsinylésének, valamint annak a feltételezésnek a következménye, hogy ha már egyszer győztek, legközelebb is győzni fognak. De az élet egyszerűen nem így működik. A tegnapi győzelem nem zárja ki a mai kudarcot.
Ma: folyamatosan az Úr erejétől kell függnünk!