Józsué 7. – Napi parancs 6.

Olvasandó: Józsué könyve – 7. fejezet 
21 – 26. vers

“(21) Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babilóni köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy aranyrudat, amelynek a súlya ötven sékel volt, megkívántam ezeket és elvettem. Íme, el vannak rejtve a földben a sátram közepén, az ezüst pedig alatta van. (22) Ekkor követeket küldött Józsué, akik a sátorba futottak, és íme, ott volt elrejtve a köntös a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (23) És kivitték azokat a sátor közepéről, elvitték Józsuéhoz és Izráel minden fiához, és lerakták az ÚR színe előtt. (24) Józsué pedig és vele együtt egész Izráel fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét, amije volt, és az Ákór völgyébe vitték azokat. (25) És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel. (26) Nagy kőhalmot raktak föléjük, amely mind e napig megvan. És megszűnt az ÚR haragjának lángolása. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (7/6): Fordulj meg, mielőtt a kísértés megfogan

vétkeztem – a bűnbeesés folyamata:

megláttam… megkívántam… elvettem… elrejtettem

Jakab apostol írja: Jak 1:14 – 1:15 – „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

A meglátással kezdődik, kívánással folytatódik – ez idáig még csak kísértés. De ha helyet adunk az ördögnek és hagyjuk, hogy a kívánság „édesgessen” (= dédelgetjük magunkban), előbb-utóbb „megfogan” (= el kezd kifejlődni, elhatalmasodni bennünk a kívánság) és “bűnt szűl” (= megtörténik, legyőz!) és jön a következmény: „halált nemz”.

Ádám és Éva hasonló úton ment végig: meglátta (= jelentkezett a kísértés), megkívánta (= nézegette, fontolgatta → helyet adott, megfogant), leszakította és megkóstolta (= megszültetett a bűn), elbújt Isten elől (= halálos állapot). De íme, Isten meg akar állítani a romlásnak eme útján, mert „nem akarja a bűnös ember halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen”.

Miért kell megtérni? Mert a bűn lényege: eltérés, elfordulás Istentől, hitetlenség és semmibe vétele az Ő akaratának.

Mivel a Názáreti Jézus Krisztus tökéletesen követte az Atya akaratát egész életében és halálában, Isten feltámasztotta, nem hagyta a halálban. Ezért, ha Őhozzá térünk és Őt követjük az útján – mi is életre jutunk. Ő az út, az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, hanem csak őt követve. Milyen jó, hogy az Igében Isten példákkal és tanításokkal is figyelmeztet, hogy még időben ismerjük fel a bűn alatomos csapdáját és óv, hogy ne lépjünk bele. Tájékozódjunk naponta Isten Igéjéből, hogy ne térjünk le az Ő akaratának biztonságos útjáról!

kivivék azokat… és lerakták az Úr előtt.

A leleplezett és feltárt bizonyítékokat előhozzák és leteszik közszemlére a nép és az Úr előtt! Szükség van erre? Igen, mert a bűn ereje rejtettségében, titkosságában van. De ha lelepleződik és elítéltetik, ez is egy védelem a többieknek, hogy ők is tanuljanak az esetből és ellene mondjanak a kísértőnek. A bűn következménye: halál.

rontson meg téged az Úr… megégeték és megkövezék őket.

Józsué példát statuál. Mindent, aminek csak köze volt Ákánhoz megátkoz és megsemmisíttet. Kegyetlen bánásmód, de nincs más megoldás. A bűnnel kegyetlenül kell elbánni, mert ha nem, akkor a bűn bánik kegyetlenül velünk.

Ma: vizsgáld meg szívedet, nem dédelget-e valami titkos kívánságot és bánj el vele még mielőtt megfoganva bűnt szül és halált szerez! Az Ige tükrében való önvizsgálat segít ebben.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*