Olvasandó: Józsué könyve – 8. fejezet
25-29. vers
„(25) Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak. (26) Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát. (27) A jószágot azonban és ami zsákmányolható volt a városban, magának zsákmányolta Izráel az ÚR rendelése szerint, ahogy Józsuét utasította. (28) Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig. (29) Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (8/5): Ne végezz fél munkát!
Ebben a szakaszban azon van nagy hangsúly, hogy az izraeliek a teljes győzelemig végig vitték a harcot. A feladat: az ellenség teljes megsemmisítése volt. A küzdelem nem volt könnyű, elhúzódott, heves harcok folytak, de Józsué nem vonta vissza addig a kopját, amíg le nem számoltak mindenkivel.
Aj városa a gonosz képviselője számunkra és azt üzeni, hogy teljességgel el kell pusztítani, az írmagját is megsemmisíteni a bűnnek, gonoszságnak az életünkben. Olyan ez, mint a gyomnövény, ha benne hagyunk csak egy kis darab gyökeret is a földben, újra támad, feléled és szaporodik. Nem bánhatunk kesztyűs kézzel az ellenséggel, még akkor sem, ha már felülkerekedtünk rajta. Nem fáradhatunk bele, nem gondolhatjuk meg magunkat, hogy engedményeket tegyünk, pl. a kísértésnek, vagy elnézzünk egy-egy kevésbé ártalmasnak tűnő vétket.
A királyt (= az ellenség fejét) sem kímélték, nem kötöttek békét vele, hanem megölték. Amikor a győzelmet már a kezünkben érezzük, hajlamosak vagyunk kompromisszumra, megalkuvásra. A „csak egy kicsit”; „majd én kézben tartom”; „tudok én uralkodni magamon”; „nem kell annyira túlozni” – kifogások azt hiszem mindnyájunknak ismerősek. Ez a fajta engedékenység odavezet, hogy a győzelem nem végleges! De Jézus is egyszeri, tökéletes győzelmet aratott a Golgotán a bűn, a Sátán felett, húsvétkor pedig a halál felett. Nekünk olyan Vezérünk van Jézusban, aki végig visz bennünket is a csatában a teljes győzelmünkig.
Még egy dolog: a győzelem mámorában sem feledkeznek meg Isten Törvényének rendelkezéséről, mely szerint a felakasztott király nem maradhatott másnapig a fán, estére el kellett temetni. Sajnos a győzelem mámora olyan feledékenységet okoz sokszor, amellyel újra elbukunk a harcban. Az akasztott ember eltemetésének a jelentősége abban van, hogy ezt a halál-módot Isten megátkozta és az átok mindaddig ott „függött” Isten népe feje fölött, között, amíg el nem temették.
Jézus halál-módja (= keresztre függesztése) éppen ezért azt is üzeni: minden átkot magára vállalt helyettünk és eltörölte erejét fölöttünk, akik Őbenne bízunk!
Ma: mi se végezzünk félmunkát a kísértővel, a bűnnel szembeni harcunkban, küzdjünk a teljes győzelemig!