Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 15. fejezet 
35-58.vers

„(35) De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő? (36) Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal, (37) és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét. (38) Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét. (39) Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké. (40) És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. (41) Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. (42) Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, (43) elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. (44) Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is. (45) Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké. (46) De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. (47) Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való. (48) Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. (49) És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is. (50) Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (51) Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. (52) Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (53) Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára. (54) Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált. (55) Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod? (56) A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. (57) De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (58) Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (15/2): Ne firtassuk „mi módon”!

„De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki Balgatag!”

Van amikor a kérdezgetés hinni akarásból, megérteni akarásból történik, és van, amikor nem akarásból. A korinthusiak esetében erről volt szó. Egy másik, pogány felfogás elfogadása volt a hitetlenségük mögött: s lélek test nélküli halhatatlansága. E miatt vitatkoztak. Pál háborgó lélekkel érvel amellett, hogy Jézus Krisztus feltámadásának dicső következménye a mi testi feltámadásunk is! De hogyan támadnak fel? – kérdezi a hitetlen elme. Az emberi értelem semmitől sem retten vissza jobban, mint ettől a hittételtől. Mert kicsoda győzhet meg arról – ha nem egyedül Isten – hogy miután a testek elporladtak, vagy tűz emésztette meg, vagy vadállatok tépik szét nemcsak teljes épségben, hanem sokkal jobb természetben fognak majd helyre állíttatni?! Nemde minden érzékünk élesen tiltakozik ez ellen, mint valami mesés, sőt teljesen lehetetlen ellen?

Pál egy erős kifejezéssel kezdi válaszát: Balgatag! Az efféle kérdezés ugyanis nem annak a módszere, aki kételkedve keres, hanem azé, aki a lehetetlenséggel érvel: hihetetlen, amit a feltámadásról mondanak. Ezért amikor válaszol, még határozottabban utasítja el azok ellenvetését, akik a feltámadás hitét csúfolódással akarták kifigurázni, azzal érvelvén, hogy az lehetetlen. Az apostol felhozhatná, hogy az a mód, ami számunkra felfoghatatlan, az Istennek mindazáltal könnyű. Vegyük hát tudomásul: vitatkozás helyett meg kell adnunk Isten bámulatos és rejtett hatalmának azt a tiszteletet, hogy elhisszük: megteheti, amit mi nem fogunk fel, és meg is cselekszi, de más módon.

Pál rámutat: a feltámadás olyannyira nem áll ellentétben a természettel, hogy ennek világos példája éppen a természet mindennapos folyásában látható – abban, ahogy beérik a termés. Mert ugyan mi másból, mint rothadásból születik a földről bearatott termés? Ha ugyanis vetés után nem hal el a mag, semmi sem jön elő. A megromlás tehát a növekedés kezdete és oka, s ebben a feltámadás képét láthatjuk. Következésképpen felette gonoszak és hálátlanok vagyunk, ha Isten hatalmát méricskélve kétkedve kérdezősködünk afelől, ami szemeink előtt Isten teremtett világában példázva van és már teljesen nyilvánvaló. A kétkedés sokszor a büszkeség miatt van: az emberi értelem akarja eldönteni mi lehetséges és mi nem. Mi jó és mi nem. Ez is az ősbűnből, a lázadásból fakad. De Krisztus ebből is megváltott minket és példát adott nekünk alázatból. Ő akinek minden hatalom és bölcsesség rendelkezésére állt, mégis így szólt: „Igen Atyám, mert így volt kedves előtted…”; máskor pedig így: (Márk 10:27) Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

MA: (is) ezzel a Jézusi alázatos tisztelettel higgyünk a mi Istenünk minden kijelentésének, és ne azt firtassuk, hogy mi módon!

Vélemény, hozzászólás?