Korinthus 16. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 16. fejezet 
1-12. vers

“(1) Ami a szentek számára való gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, amint azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. (2) A hét első napján mindegyikőtök tegye félre magánál, amit jószántából összegyűjtött, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. (3) Amikor pedig megérkezem, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy ajándékotokat elvigyék Jeruzsálembe. (4) Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek. (5) Hozzátok pedig akkor megyek, ha átkeltem Macedónián, mert Macedónián át vezet az utam. (6) De nálatok esetleg ott is maradok, vagy ott is telelek, hogy ti indítsatok útra, ahova megyek. (7) Mert nemcsak éppen átutazóban akarlak látni benneteket, hanem remélem, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. (8) Efezusban pedig pünkösdig maradok, (9) mert nagy és ígéretes munkára nyílt kapu előttem, de az ellenség is sok. (10) Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen rá gondotok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, mint én. (11) Tehát senki se nézze le, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy hozzám jöjjön, mert várom a testvérekkel együtt. (12) Ami pedig Apollós testvért illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, ő azonban semmiképpen sem akart most elmenni, de majd elmegy, mihelyt alkalom adódik.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (16/1): Többet szolidaritásnál!

Gyerekkoromban minket az iskolában „szocialista erkölcsre” tanítottak, melyben az egyik hangsúlyos dolog volt a szolidaritás. A „mozgalmi élet” egyik oszlopa volt a többi szocialista országgal való összetartozás ápolása – különösen azokra nézve, amelyek háborútól szenvedtek, mint pl. Vietnam. Hangzatos jelszavakat tanítottak, tiltakozó plakátokat, együttérzésünket kifejező képeslapokat készíttettek velünk, miknek ez volt az üzenete: „Veled vagyunk Vietnam”. De nem tudom, mire mentek ezzel szegény vietnamiak. Azért állami szinten biztos kaptak kézzelfogható segítséget is. De számunkra a szolidaritás kimerült ezekben a lelkes együttérzés hangoztatásában.

Ebben az apostoli felhívásban többről van szó, amikor adakozásra tanítja a korinthusiakat. Az együttérzésen túl az együtt szenvedésről és a közös teherviselésről beszél ez a gyűjtés. Az Agabus próféta által megjövendölt nagy éhínség sújtotta az egész világot. Mégis Pál gyűjtést szervezett az általa alapított, máshol élő gyülekezetekben a jeruzsálemi szegények számára. Az adakozók is szegénységükből és nem gazdagságukból adtak. Alapja nem az emberi jóindulat, hanem a Krisztusban való közös hit által létrejött testvéri egység! Mivel a Krisztusban hívők egy test tagjai, a Krisztus testének tagjai vagyunk, ha szenved az egyik tag, szenved a másik is. És akiket a Krisztusban való közös hit egy testbe kapcsol, nagy távolságok ellenére is tudnak egymással törődni és ha kell, egymásért áldozatot hozni. (1.) Távoli országokon és tengereken át kinyúlhat a testvéri segítő kéz. Nem valami egyszeri felbuzdulásra akarja rábírni az apostol az adakozókat, hanem rendszeres adakozásra. Hétről hétre tegyék félre filléreiket és úgy gyűjtsék össze adományaikat. Így lesznek azok a szeretetben hűséges, kitartó szívüknek bizonyságai. És igy lesz adományuk komoly segítség még az ő tulajdon szegénységük ellenére is. Mert a sok kicsi sokra megy majd! (2.) Az egybegyűlő pénzt azután nem idegenekkel akarja az apostol eljuttatni a jeruzsálemiekhez. Az adakozók majd jelölnek ki megbízottakat s azok vigyék el. Fontos az anyagiakkal való bánásmódban a tisztaság, a bizalom, a körültekintő megbecsülése az áldozatoknak.

MA: ne feledkezzünk meg anyagiakkal is egymás terhét hordozni, az Úr ügyét előmozdítani, úgy, hogy mi ne legyünk anyagiasak ebben az anyagias világban.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*