Korinthus 2. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 2. fejezet 
1-5. vers

“(1) Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét. (2) Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. (3) És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok. (4) Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző beszéde volt, hanem lélek és erő felmutatása, (5) hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (2/1): Hitünk az Istennek erején nyugodjék!

„az én prédikálásom bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

Akár hirdetői, akár hallgatói vagyunk az Igének, Krisztus legyen a középpontban. Az Ő benne vetett hitnek kell érvényesülnie, ha üdvösséget akarunk. Egyedül Ő a Megtartó: a megfeszített Krisztus!

Ahogy a Rómaiaknak írta Pál: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.  Tehát beszélni, mondani kell az Igét! És hallgatni annak hirdetését.

De nem mindegy, hogy hogyan. Ez a mondat két fontos dologra tanít: nem mindegy, hogy hitünk mire épül és nem mindegy, mit hirdetünk és minek hiszünk! A lényeg: nem bölcselkedéssel, hanem Isten Lelkének erejével.

Pál farizeus volt. A farizeusok képzett lelki vezetők voltak Izraelben. Az Írások ismerői. Ma így mondanánk: értelmiségi. Köztük is a legjobb iskolába járt, Gamáliel Lábainál tanult. Bizonyára jártas volt egyéb tudományban is. Bölcseletben, filozófiában, más vallási tanításokban. Egész biztosan szónokolni, előadni is tanult. Mégis Korinthusban az egyszerű Igét hirdette egyszerűen. Még az Igehirdetés is lehet emberi bölcselkedés csupán. Könnyű eltéveszteni. Könnyű filozófiai értekezéssé, tudományos magyarázattá, irodalmi szónoklattá tenni az Igét. Hasznos tanulságok gyűjteményévé silányítani Isten üzenetét. Ez is ébreszt hitet. Mint minden tanítás. De ez emberi alapú – nem tart meg. Nincs benne a Lélek ereje. A hitnek a Lélek erején kell alapulnia!

(3) És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Ezek a kifejezések az Istenre hagyatkozó lelkületet jelzik és az Isten hatalmának való alárendeltséget. Arra is tanít, hogy amikor bizonyságot teszünk, legyünk figyelemmel kivel beszélünk. Ne beszéljünk el az emberek feje fölött. Korintusban egyszerű emberek voltak a gyülekezetben. Rabszolgák, napszámosok, írástudatlanok. Pál ezért egyszerűen osztotta meg velük az evangéliumot. Érthetően, elfogadhatóan. Nem valami tanult módszer szerint, hanem ahogy a szívéből jött. Athénban viszont, ahol tudós filozófusok és vallási tanítók hallgatták, bölcsen ráhangolódott az ő gondolkozásmódjukra. Mi is legyünk figyelemmel amikor bizonyságot teszünk valakinek, kivel beszélgetünk. Ne a magunk, hanem az ő érdeklődésére, gondolatvilágára, kérdéseire, problémáira legyünk tekintettel.

Ma: hirdessük valakinek az egyszerű Igét egyszerűen! Hagyatkozzunk a Lélek erejére és azt mutassuk fel azzal, hogy hitünk az Ő erején nyugszik.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*