
Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 3. fejezet
7-23. vers
„(7) Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten. (8) A plántáló és az öntöző egyek, de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. (9) Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (10) Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá! (11) Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus. (12) Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra, (13) mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek milyen a munkája, azt a tűz teszi próbára. (14) Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat kap. (15) Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át. (16) Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? (17) Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti. (18) Senki se csapja be magát. Ha közületek valaki bölcsnek gondolja magát ezen a világon, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. (19) Mert e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. (20) És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. (21) Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek: (22) akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők, minden a tiétek. (23) Ti pedig Krisztuséi vagytok, és Krisztus Istené.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (3/2): Jézusra nézzünk, ne emberekre, hogy az ördög meg ne csaljon!
Akik miatt a viszály kialakult, kétségkívül az Úrnak rendkívüli, megáldott szolgái voltak és a korinthusi egyszerű hívők ezt olyan magaslatra helyezték és olyan magas polcra tették, hogy képesek voltak miattuk a Krisztusban való egység szétszaggatására – szektásodásra. Mindig ide vezet, ha Istentől megáldott és használt karizmatikus embereket tartunk tekintélynek és nem a Szentlélek vezetésén, hanem emberek bölcsességén tájékozódunk. Ahogy korábban írta Pál, nem „Istennek erején nyugszik a hitünk”. Véleményem szerint, akik nem hajlandók maguk megküzdeni Isten személyes vezetéséért, hanem lelki csecsemőnek maradva mások „eledeléből” élnek lelki életet, azok hajlamosak a szektásodásra – más nagyhatású emberek követésére. Így osztódik aztán Isten egy(etlen)háza felekezetekre… (=”szobákra”).
Mivel a szolgák emberek és ahány ember annyifélék vagyunk. Ebből következik, hogy a tanításokban elkerülhetetlenül van valami sajátságos, rész szerint való ismeret, amit a tanító kapott és az egyéni vonásokat, hatásokat tartalmaz. Vagy a Lélek ajándékai is rész szerint való ajándékok, egyik szolgálónak így, a másiknak meg úgy adatik és ezt az ördög ki tudja használni arra, hogy megossza a Krisztusban hívők egységét. Ez történt Korinthusban: a bölcs tanítók, a tekintélyes szolgák tekintélyét, másságát használta fel az ördög az egyszerűbb, még gyermekibb keresztyének megosztására. Manapság minden korábbinál nagyobb ez a kísértés, mert minden korábbinál több lehetőség van tanítókat „választani”, tekintélyeket követni a média közvetítésével. Sajnos sok keresztyénre igaz ma Pál megállapítása, amit Timóteusnak írt, hogy az utolsó időkben „saját kívánságaik szerint választanak tanítókat, mert viszket a fülük és az igaz tanítást el nem szenvedhetik…” (Tim.4,3). Az irigykedés, versengés és visszavonás mindig ott kezdődik, amikor az ismeret elfoglalja a szeretet helyét a krisztuskövetők szívében. Ennek pedig egy oka van: Krisztus kikerült a figyelmük középpontjából és emberi tekintélyekre figyelnek. Hitük így emberi bölcsességen és nem Isten erején nyugszik!
MA: vigyázzunk, Krisztus tekintélye legyen mindenki más fölött a szemünk előtt, mert az Ő szeretete nem elválaszt, hanem összeköt!