Korinthus 5. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 5. fejezet 

“(1) Mindenesetre az a hír járja, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sincs, hogy valaki apjának feleségével él. (2) Ti pedig kérkedtek, pedig szomorkodnotok kellene és kivetni közületek azt, aki ezt a dolgot tette. (3) Mert én, aki testben ugyan távol, de lélekben jelen vagyok köztetek, mint jelenlevő már ítéletet hoztam afelett, aki így cselekedett. (4) Ti és az én lelkem együtt, a mi Urunk Jézus nevében és a mi Urunk Jézus hatalmával (5) átadjuk az ilyet a Sátánnak a test veszedelmére, hogy a lélek megtartasson az Úrnak ama napján. (6) Nem jó a ti dicsekedésetek. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? (7) Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.(8) Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával. (9) Levelemben megírtam nektek, hogy paráznákkal ne tartsatok kapcsolatot. (10) De nem általában e világ paráznáival vagy kapzsijaival vagy rablóival vagy bálványimádóival, mert hiszen akkor ki kellene mennetek e világból. (11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szitkozódó vagy részeges vagy rabló. Az ilyennel még együtt se egyetek. (12) Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül lévők felett ítélkezzem? Nemde ti is a belül levők felett ítélkeztek? (13) A kívül lévőket pedig majd Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül!”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (5/1): A bűnnel szemben legyen szent szigor!

„Bűnösök közt cinkos, aki néma” – mondja a költő, talán nem is tudva, hogy milyen nagy bibliai igazságot mond ki. Milyen sokszor válik a bűn cimborájává a mindent elnéző lagymatagság. A korinthusi gyülekezetben megtűrtek olyan erkölcstelenséget, ami még a pogány világban is ritkán fordul elő. Az apostol megfeddi őket, hisz „megkeseredést” kellene, hogy keltsen bennük a bűn hatalmának ilyen jelentkezése és felszólítja őket, hogy nem nyugodhatnak addig, míg közösségüket meg nem tisztítják (1–2.).

Talán a korinthusiak azzal mentegetőzhettek, hogy ez csak egy eset.

Mégis kell ez a szent szigor, mert a bűn olyan, mint a kovász, ha szó nélkül megtűrik, kiterjeszti maga körül rontó és fertőző hatását. Lassanként átalakítja mindenkinek a gondolkozását és az életét, aki a közelében él. Bizony, „egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja …”. Lásd a mai szabados szabadság felfogást! És most Pál ezt a képet tovább viszi, és emlékeztet a páska ünnepre. Ekkor volt szokás, hogy a családfő lámpással gondosan végig kutatta a házat: nem maradt-e benne valami kovászos? Csak ha minden kovászost kitakarítottak, lehetett megülni a kovásztalan kenyerek ünnepét. Új, nagyszerű jelentést ad Pál ennek a képnek, hogy Krisztust a mi igazi húsvéti bárányunknak mondja, Aki áldozati halálával megszabadított minket a szolgaság Egyiptomából. Tehát tisztítsunk el minden régi kovászt, rosszaságot, gonoszságot, bűnt, és ünnepeljünk az igazságnak és a tisztaságnak kovásztalanságával. Az „igazság” itt az új lét, amelyben az ember Istennek engedelmeskedik, amelyben megszűnt az ellentmondás a keresztyének erkölcsi élete és az Isten megváltó tette között. Az igazságot nemcsak ismerni lehet és kell, hanem abban járni is kell. De mennyi veszély vesz körül! Most itt kell élnünk, naponként érintkezve mindenféle bűnök fertőzetében leledző embertársaink közt. Olykor úgy érezzük: legjobb lenne kimenni e világból, hogy ne szenvedjünk a sok gonoszságoktól. Ám a világra nézve nem a mi dolgunk felettük ítélkezni. Ezt rá kell hagynunk Istenre. De magunkra nézve ez a parancs: „Vessétek ki a gonoszt magatok közül”. Legalább annak a körnek a tisztaságát őrizzük meg mi, amelyben Krisztus nevében fogtunk össze. Maradjon az ebben a fertőzött világban a lelki tisztaságnak és egészségnek védelmet nyújtó, szent közösség. Húsvéti ház a házunk és egyházunk (=gyülekezetünk), megtisztítva a kovásztól!

Testi egészségünket ugye, amennyire csak tehetjük, gondosan védjük a fertőző ragályok ellen. A lelkünket még sokkal sűrűbben fenyegeti a vírus-veszély! Ezért a Mai napi parancs:

 takarítsuk a bűn „kovászát” – magunkból és magunk körül is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*