Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 7. fejezet 
25-40. vers

„(25) A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de véleményt mondok úgy, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek. (26) Azt gondolom tehát, hogy a bekövetkező szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogy van. (27) Feleséghez köttettél? Ne keress elválást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! (28) De ha megnősülsz is, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék nektek. (29) Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert az idő rövidre van szabva. Ezentúl azért akinek van is felesége, úgy legyen, mintha nem volna, (30) és aki sír, mintha nem sírna, és aki örül, mintha nem örülne, és aki vásárol, mintha semmije sem lenne, (31) és aki él a világgal, mint aki nem élne vele, mert elmúlik e világ ábrázata. (32) Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja, arra, hogyan tessék az Úrnak. (33) A házasembernek pedig a világ dolgaira van gondja, arra, hogy hogyan tessék a feleségének, (34) nés élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaira visel gondot, arra, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében, aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, hogy hogyan tessék a férjének. (35) Ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak benneteket, hanem hogy illendőképpen, állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. (36) De ha valaki azt gondolja, hogy szégyen, ha hajadon leánya virágzó idejét múlja, és meg kell tennie, hát tegye, amit akar; nem vétkezik, adja férjhez. (37) Aki pedig eltökélte szívében, és a szükség nem kényszeríti, és hatalma van saját akarata fölött, és szívében úgy döntött, hogy megtartja hajadon leányát, jól teszi. (38) Azért aki férjhez adja, az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi. (39) Az asszonyt törvény köti, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. (40) De véleményem szerint boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

  Napi parancs (7/3): Ha van – mintha nem lenne; ha nincs, mintha lenne!

Az alap hozzáállás az új élethez ez: Jézus Krisztus hamarosan visszatér, hosszútávú reménységre e földitestben ne rendezkedjünk be. Minden hívőnek jó „úgy maradni” – amint Isten elhívta. Cél: megmenteni, megszentelődni, békességre jutni!

Victor János „Csendes percek” c. áhítatos könyv-sorozatának a Korinthusi levelekhez írt magyarázata 61. oldaláról idézem: „ELMÚLIK E VILÁG 1 Kor. 7: 25-31 Az idő rövidre van szabva.” (29.) Ebből a szempontból nézi az apostol a földi sorsnak dolgait. Úgy érzi: közel van az Úr Jézus Krisztusnak visszajövetele, aki ítéletével megsemmisíti ezt az egész földi világot.

Azóta sok évszázad telt el. De ez a kérdés nem az évek számán fordul meg! Mi is úgy érezhetjük: minden pillanatban jöhet a vég és csak rövid átmenet az, ami most van! Ezért számunkra is irányadó az apostol tanítása: minden földi ügyünk, örömünk és bajunk úgy legyen, mintha nem is volna. (30-31.) A hazafelé tartó utas siet és nem ér rá útközben nagyon belefelejtkezni sem a gyönyörködésbe, sem a panaszkodásba. Tudja, hogy minden állomás hamar elmarad mögötte. Nem adhatjuk oda szívünket ebben a világban semminek a rabságába sem, amikor ott túlban vár az Úr! És ezért jó megfogadnunk az apostolnak azt a tanítását is, „jó az embernek úgy maradni”. (26- 28.)  Nem lehet olyan nagyon fontos az, hogy földi sorsunkat így vagy amúgy alakítsuk, amikor itt minden csak rövid átmenet dolga.

Az élet megmentése vagy eljátszása nem azon fordul meg: ki milyen körülményeket teremt itt a maga számára, hanem azon, hogy ki-ki, amiben van, hogyan készül az örök jövendőre?

MA: ezen gondolkozzunk el – hogyan készülünk az örök jövendőre?

 

Vélemény, hozzászólás?