Korinthus 9. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 9. fejezet 
19-23. vers

“(19) Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, mégis mindenki szolgájává lettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg, a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá – bár én magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem, (21) a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé – noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy a törvény nélkülieket megnyerjem. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

  Napi parancs (9/2): Misszionáriusi alkalmazkodással forduljunk felebarátainkhoz

„magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem”

Egy élet, ami az egyetlen, felülről kapott cél érdekébe lett állítva! Ez több, mint „céltudatosság” – ez: „célmotiváltság”. Az embervilág törekvésével teljesen szembe menő önátadás az embervilágért: mindeneknek szolgája. Az apostol a maga szabadságában és méltóságában magát mindeneknek szolgájává tette, hogy némelyeket megnyerjen. Minden lenni, hogy némelyeket megnyerjünk. Érezzük ki ebből azt, hogy egy lélek megtartásáért a legnagyobb áldozat is kevés. Az igazi misszionáriusi alkalmazkodással önmagából kivet mindent, ami igehirdetését nehezítené, és hangsúlyoz mindent, ami közte és a hallgatói közt közösséget teremteni alkalmas. Ez ugyanaz a felebaráti szeretet, mint a Samaritánusé, aki „hozzáméne és bekötözé sebeit és… vivé a vendégfogadó házba”. Ez nem kompromisszum, nem megalkuvás vagy „kaméleonkodás”, hanem a másik előtérbe helyezése. Nem én számítok, hanem ő. Az emberek üdvössége! Bárcsak párosulna a Jézus parancsa („tegyetek tanítványokká…”) bennünk ilyen buzgósággal, ami az apostolt jellemzi.  

„Hogy részestárs legyek az Evangéliumban”, vagyis részem legyen annak szívről szívre való tovább terjedésében. Hiába volna részem e világon bármilyen más ügynek előbb vitelében, ha az Istennek ez a szent ügye nélkülem halad. Ha olyanoknak kell is szolgálnom, akik első szóra nem nyerhetők meg, ne adjam fel, hanem keressem meg a szívükhöz vezető utat. Ne lagymatagul végezzem ezt a szolgálatot! És hadd tanuljam el az apostoltól az igazi szolgálat módját. „Magamat mindeneknek szolgájává tettem”. Nem az a dolog lényege, hogy én a magam dolgát jól-rosszul elvégezzem és aztán nyugodtan odább álljak. Arról van szó, hogy emberek szükségén segítsek. Ehhez az kell, hogy beleéljem magamat az ő helyzetükbe; az ő nyelvükön kell szólnom. „Mindeneknek mindenné” kell lennem!

MA és ezentúl: járjak-keljek azzal a figyelemmel az emberek között, hogy meglássam: kinek mivé kell lennem, hogy megnyerjem a hitnek!?

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*