Olvasandó: Lukács evangáliuma 22-23. fejezet
Van egy mély üzenetű evangéliumi ének: „Magára vette szennyes ruhámat, így békíté meg Istent, Atyámat”. Kifejező kép: az ó emberünk bűne, mint a lélek szennyes ruhája. Jézus, mint tiszta, szeplőtelen életű „Ádám” magára vette és elhordozta. Van erről egy illusztráló történet is:
Volt egyszer két testvér. Az egyik rossz útra tért, bűnöző lett. A másik istenfélő, szelíd, szolíd, jóságos és tiszta életet élt. Sokat aggódott, imádkozott testvéréért. Egy nap a bűnöző kimerülten, lihegve, véres-szennyes ruhában rontott be testvéréhez: rejts el, mert üldöz a rendőrség, embert öltem, végem van. Az ajtón dörömböltek: Tudjuk, hogy bent van, adja meg magát, nincs tovább! A bűnöző kétségbeesetten reszketett a félelemtől. Bátyja levetette vele a véres ruhát, beküldte mosdani, hogy legalább ne abban találják meg. Közben magára vette a ruhát és mikor feltörték az ajtót, berontottak – ott találták az ártatlant véres ruhával a kezében. Kétségtelen: őt üldözték – ott a bizonyíték a kezében. A férfi nem tiltakozott, engedte elvitetni, elítéltetni magát. Kivégezték. A siralomházból ennyit írt: Drága öcsém! Engem elitéltek, kivégeznek a te szennyes ruhádban. Próbálj meg tovább élni az én tiszta ruhámban úgy, hogy ne piszkítsd be. Jézustól kapott szeretettel ölellek: Bátyád!
A bűnöző összetört. Elment a bíróságra, mindent bevallott bűnbánattal. DE: már nem ítélték el őt is, mert a bűn már elnyerte büntetését. Ezt tette értünk is Jézus, amikor „Magára vette szennyes ruhánkat” a Golgotai kereszthalálában. Ő a mi legidősebb Bátyánk és ezt nyertük meg mi is: tiszta életet! Vedd hát fel bűnbánattal, megtéréssel, hálaadással.
Nos ezen a héten Lukácsot olvasva vegyük sorra a szereplőket és figyeljük meg miféle „szennyesek” rakódtak rá a Megváltó Jézusra?!
Irigység – megtestesítői a főpapok és írástudók (Luk.22.1-2.)
Ami még belefér ebbe: gyűlölet, hatalom/pozíció féltés, összeesküvés, megvesztegetés, korrupció, vérszomjasság, egészen a gyilkosságig.
Becstelenség – megtestesítője Júdás (Luk.22,1-3.)
Belefér ebbe sok minden: anyagiasság, kapzsiság, számítás, pénzsóvárság – ennek érdekében lopás, megvesztegethetőség, hamisság, álnokság, egészen az árulásig.
Becsvágy – megtestesítői a tanítványok (Luk.22,23-30.)
Belefér még: versengés, vitatkozás, „taposás”, helyezkedés. Mindenki a másik fölébe akar kerülni – a másiktól félti magát, célját, „valaki”-ságát.
Hősködés – gyávaság – megtestesítője Péter (Luk.22,23-30.; 54-62.)
Együtt jár a kitűnni akarással, hűtlenséggel, túlzott magabiztossággal, önfejűséggel, dicsekedéssel és megalkuvással, tagadással – ami éppúgy hazugság és árulás.
Vádlás – rágalmazás – megtestesítői a nép vezetői (Luk.23,1-2.)
Igazságtalanság – megtestesítője Pilátus (Luk. 23,3-25)
Látjuk a megalkuvást, a kiszolgáltatást, a felelősség alóli kibújást (lavírozott és lavórozott)
Csúfolódás – megtestesítője Heródes (Luk. 23.7-12.)
Ezen túl: megvetés, megalázás, semmibevétel.
Hatalmaskodás – megtestesítői a katonák (Luk.22,47-54.)
Erősködés – kikényszerítés – megtestesítői a sokaság (Luk.23,5;18.)
Jellemző a „sokaság” magatartására az elvtelen irányíthatóság, manipulálhatóság.
Ezeken kívül még van egy összefoglaló megállapítás, prófécia, amit Jézus magára alkalmaz, ezért mindennek a megtestesítője maga Jézus, de nem azért, mert Ő tette, hanem azért, mert magára vette.
Mindenféle gonoszság – Luk.22,37: „Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik”.
Jézus értünk adott életáldozata akkor lesz számunkra életadóvá, ha megvizsgáljuk magunkat ezeknek az embereknek a magatartását figyelve és ha a Szentlélek rámutat valamire, hogy az bennünk is ott van – bánjuk meg, tagadjuk meg az Úr előtt és kérve rá a bocsánatot, adjunk hálát Isten irántunk való szeretetéért!
Mert: 1Ján 1:7 – 1:10.
(7) Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
(8) Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság.
(9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.
(10) Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, az ő igéje nincs meg bennünk, és hazuggá tesszük őt.