Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 10. fejezet
„(1) Testvéreim, szívemből kívánom és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. (2) Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy van bennük Isten iránti buzgóság, de nem a helyes ismeret szerint. (3) Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeztek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek. (4) Mert a törvény vége Krisztus, minden hívő megigazulására. (5) Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, élni fog általa. (6) A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: „Ki megy föl a mennybe?” – azért, hogy Krisztust lehozza. (7) Vagy: „Ki száll le a mélységbe?” – azért, hogy Krisztust a halottak közül felhozza. (8) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. (9) Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. (10) Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről. (11) Mert azt mondja az Írás: Aki hisz benne, nem szégyenül meg. (12) Nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Ura mindenkinek, aki kegyelemben gazdag mindenkihez, aki őt segítségül hívja. (13) Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. (14) De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? És hogyan higgyenek abban, aki felől nem hallottak? És hogyan hallanának igehirdető nélkül? (15) És hogyan prédikálnak, ha el nem küldik őket? Amint meg van írva: Mily szépek a jó hírt hirdetőknek lábai! (16) De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram, ki hitt a mi beszédünknek? (17) Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (18) De kérdezem: Talán nem hallották? Sőt inkább az egész földre elhatott a hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük. (19) De kérdezem: Izráel talán nem értette meg? Elsőnek Mózes mondja: Titeket egy oly nép által teszlek féltékennyé, amely nem nép, értetlen néppel haragítalak meg titeket. (20) Majd Ézsaiás nyíltan ezt mondja: Megtaláltak azok, akik nem kerestek engem, nyilvánvaló lettem azoknak, akik nem kérdezősködtek felőlem. (21) Izráelről pedig ezt mondja: Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellentmondó nép felé.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (10/1): Vakon buzgólkodni? Nem!
Miközben tegnap a vakon való engedelmességre bátorítottalak, ma a vakbuzgóságtól óvlak benneteket kedves olvasók. Mert az előbbi pozitív magatartás Isten irányába, míg az utóbbi negatív. Az élő Istennek vakon engedelmeskedni a teljes bizalmat jelenti. Bizonyítja a készséget, a nyitottságot, az Isten akaratát megérteni és megtenni akarást. A vakbuzgóságot viszont teljes önfejűség és makacsságot jellemzi, befolyásolhatatlanság még Istentől is. Erről beszél Pál a 10/1-4-ben: …az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
A Mózes által kijelentett, nemzedékeken át hagyományozott, megtanult, és élethosszig gyakorolt vallási igazságokat nagyon buzgón teljesítették, terjesztették, erőszakosságig megkövetelték és védelmezték, mint egyetlen és megmásíthatatlan módját az általuk egyedül helyesnek vélt igaz istentiszteletnek. De nem voltak készek és képesek elfogadni, felismerni és elismerni, hogy a régi út csődöt mondott és Isten maga adott megoldást azzal, hogy Jézusban beteljesítette a próféciákat. Ő lett az igaz istentisztelet bemutatója, helyettünk, mert csak Ő tudott megfelelni az Istentől adott erkölcsi és kultuszi Törvénynek. Ezért az Istenhez érkezés új útjává lett a Jézusban való hit egyszerűsége: mivel Ő helyettünk meghalt és feltámadt, ha Őt elfogadjuk, mint Isten küldöttét, akkor Isten is elfogad minket. De a vakbuzgó ember maga akar tenni, tenni és tenni és így kiérdemelni, sőt mi több, kikényszeríteni Istentől az elfogadást, az üdvösséget. Így az ember, ha úgy ítéli meg, hogy ő megtett mindent, akkor tulajdonképpen maga „igazítja meg magát”, azaz önigazult lesz. Ez nem más, mint kevélység – akikre azt mondja Isten: az ilyeneknek ellene áll, hanem az alázatos szívűvel lakik (=vállal közösséget). Ezért óvlak benneteket a vakbuzgóságtól.
MA: Számolj le az önfejű buzgóságoddal, makacsságoddal és mostantól engedd magad vezettetni Isten Igéje és Szentlelke által – akár gyökeres változtatásokra is, ha jobb utat mutat az eddiginél!