Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 13. fejezet
1-7.vers
„(1) Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte. (2) Azért, aki szembeszáll a felsőbbséggel, az Isten rendelése ellen szegül, az ellenszegülők pedig ítéletet vonnak magukra. (3) Mert a hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged, (4) mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt teszed, félj, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert, mert Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki gonoszt cselekszik. (5) De nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért is engedelmeskedni kell. (6) Azért fizettek adót is, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a tisztükben fáradoznak. (7) Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek a tisztelettel, annak a tiszteletet.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (13/1): Engedelmeskedni tiszta lelkiismerettel.
A keresztyén ember eljutott az egyetlen olyan felsőbb hatalmasság uralma alá, akit öröm szolgálni, ez Jézus. Mi szükség van hát rá, hogy olyan földi hatalmasságoknak is alávessük magunkat, akik hozzánk hasonló bűnös emberek? Sokszor megkérdőjelezzük ezt, különösen akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy a hatalom visszaél és rosszul él azzal a felhatalmazással, amelyet birtokol. Pál, aki sok bántalom között is engedelmes volt a hatalmasság iránt, így okolja meg: A hatalmasságok kivétel nélkül Istentől valók. Így uralkodásuk is Isten akaratából való, ellenőrzése alatt történik. Soha nem kell attól félnem, hogy esetleg Isten uralma alól kiszabadult, és Õ ellene szabadon harcoló erők uralma alatt folyik az életem. A hatalmasságok „a rossz cselekedetek rettegésére vannak”. Azért adta őket Isten, hogy az uralma ellen fellázadt embert ne eméssze fel lázadásának következménye, a bűn. A gonoszság lavinaszerű terjedését akadályozzák a hatalmasságok, legkülönbözőbb jog- és törvényrendszereikkel. Ezzel pedig, akármilyen furcsán hangzik is, a keresztyén ember szolgatársa lett a hatalmasság. „Ugyanabban foglalatos”, azaz részese Isten munkájának, mellyel a bűnt féken tartja a világban. Ha sokszor nem akar is tudni róla, de valamiképpen fegyvertárs.
Félreértés ne essék: nem a földi felsőség kiszolgálásáról, minden megnyilvánulásával egyetértő, vagy érdekek mentén összefonódó magatartásról van szó. Azzal, hogy az Ige itt is hangsúlyozza, hogy a hatalmat Isten adja, egyúttal az engedelmesség határait is kimondja. Máshol egyértelműbben, mint itt. Inkább Istennek kell engedni, mintsem embernek. A felsőbb hatalmasságra a bűn miatt van szükség: Isten adta eszköz a gonoszság fékezésére és a bűn okozta emberi jogtalanságok ellensúlyozására. De a felsőbb hatalmasság sem kényszerítheti a keresztyén embert olyan dolgok követésére, melyek Isten elleni bűnbe visznek. Mindazáltal, mint általa jóváhagyott eszközt Isten a keresztyének kötelességévé teszi a hatalom tiszteletét és fenntartását. Ezért lelkiismereti tartozás, hogy megadjuk a hatóságnak a rendszer szerinti adót, vámot, a félelmet (=engedelmességet) és a tisztességet.
MA: Adj hálát azért, hogy Isten kegyelméből olyan felsőbb hatalmasság alatt élhetsz, amely biztonságot nyújt és biztosítja a hited szabad gyakorlását! Járulj hozzá fenntartásához azzal, hogy imádkozol a vezetőkért, tiszteletben tartod a törvényt és a hatósági személyeket, valamint lelkiismeretesen megfizeted az adót!