Róma 14. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 14. fejezet 
13-23. vers

“(13) Azért egymást többé ne ítélgessük, hanem inkább azon legyetek, hogy testvéreteknek ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást. (14) Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. (15) De ha testvéred az étel miatt megszomorodik, akkor te nem jártál el vele szemben szeretetben. Ételeddel ne okozd vesztét annak, akiért Krisztus meghalt. (16) Ne káromolják miattatok azt, ami nektek jó. (17) Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. (18) Mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és az emberek megbecsülik. (19) Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. (20) Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki úgy eszik, hogy megbotránkoztat. (21) Jó tehát nem enni húst és nem inni bort, sem semmi olyat, amiben a te testvéred megütközik. (22) Te azt a hitet, amely benned van, őrizd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesnek talál. (23) Aki pedig kételkedik, elítélte önmagát, mert nem hittel evett. Ami pedig nem hitből van, az bűn.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (14/2): Önmegtagadás a másikért

Tegnap megértettük, hogy nem a mi dolgunk megítélni a másikat, a mienk befogadni szeretettel. De többletet is kíván Pál. A szeretetnek azt az áldozatát, hogy gyöngédségből, a testvér hitének kíméléséből a hívő akár önként is maga korlátozza szabadságát. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézus Krisztusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, de ha ételemmel testvéremet megbotránkoztatom, inkább lemondok róla – mondja Pál. Még akkor is, ha én úgy gondolom azzal, ha betartok vagy nem tartok be bizonyos étkezési előírásokat nem leszek kedvesebb Isten előtt. A lényeget lássuk és keressük. Isten országa nem evés ivás. Az „evés ivás” – rólam szól. Én vagyok a középpontban. Mit teszek, mit nem teszek, én, hogy viszonyulok a dolgokhoz. Én mit akarok, mit tartok helyesnek, fontosnak. És aszerint rendezem az életem. De Isten országa nem ez, hanem: igazság, békesség és Szentlélek által öröm. A békesség, az már a másik emberről is szól. Arról, hogy milyenek a kapcsolataim. Az igazság is viszonyulásokról szól: milyen a magatartásom mások felé. És olyan örömről szól, amely ezeknek a harmóniájából keletkezik bennünk. Békesség és Igazság Istennel, emberekkel – és ennek következtében önmagammal… = Ez a Szentlélek általi öröm. Isten országa nem belőlem áll csupán, hanem társakból, testvérekből. Hozzám hasonlóan megváltott emberekből. És akkor vagyok benne Isten országában, ha benne vagyok a Szentlélek által uralt közösségben és ilyen értelemben is rendezettek a kapcsolataim.

Végeredményben mindegy tehát, hogy eszünk-e húst vagy sem; de ez a szabadság indítson áldozatra. Mindenki a felebarátjának épülésére törekedjék lemondás és áldozat útján. Krisztus is így cselekedett, Aki magára vette mindazt az ütést, melyet Isten ellenségei, a bűn szolgái, Istenre akartak mérni. Önmegtagadás a másikért – ez a legkeresztyénibb magatartás. Ezt tette Jézus, amikor otthagyta mennyei dicsőségét. Félre tette a maga életét és megváltott minket a kereszten. Elengedni valamit, lemondani valamiről, vagy éppen megtenni valamit a másikért.  Ez a szeretet legönzetlenebb gyakorlati megnyilvánulása.

MA: A mai nap alkalmas lehet arra, hogy megvizsgáljuk meddig tudunk elmenni az önzetlenségben. Tudunk-e alázatosan engedni, magunkat a másik kímélésére alávetni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*