Róma 15. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 15. fejezet 
1-13. vers

“(1) Mi, erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk. (2) Mindegyikünk tudniillik felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére. (3) Mert Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogy meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám. (4) Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen. (5) Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint, (6) hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. (7) Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. (8) Mert mondom nektek, hogy Jézus Krisztus a körülmetéltek szolgája lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. (9) A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet énekelek a te nevednek. (10) És ismét azt mondja: Örüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt! (11) És ismét: Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztaljátok őt, minden népek! (12) Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és felkel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok. (13) A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (15/1): Tartozunk másokat hordozni

Ha te erősen állsz a hitben, kell és érdemes szolgálnod mások felé türelmes el/befogadással és állhatatos reménységgel!

Kell azért, mert bőven van okunk az önzetlenségre, a türelemre és a reményre. Jézus Krisztusban mindezt bőségesen kapjuk. Tartozunk azzal, hogy tovább adjuk, mert a többiek, különösen a gyengébbek ránk vannak bízva, mint akik képesek vagyunk elhordozni, befogadni őket. Ezzel utánozhatjuk legjobban a Mestert, aki utolérhetetlen, de mindig követendő példaképünk abban, hogy nem magának kedveskedett, hanem azoknak, akik szeretetére, szolgálatára rászorultak. (Még Atyjának is úgy szolgált, hogy az Őt gyalázók elé céltáblául tette ki magát.) Messzemenően a másik ember javát, és nem a magáét szolgálta. Jogos igény tehát, hogy akik az ő nevét viselik, az ő példáját kövessék. És ezzel felelhetünk legjobban Krisztus kegyelmére, hogy amint Ő befogadott minket és zsidóknak igazságot, pogányoknak kegyelmet szerzett, úgy fogadjuk be mi is az erőtelenebbeket és alkalmazkodjunk hozzájuk.

Érdemes azért mert bőven van áldás is ezen az önzetlenségen. Az erőtleneknek javára, épülésére van, magatartásunkkal hozzásegíthetjük őket a hitben való növekedéshez. Így együtt alkalmasabbá válunk Isten dicsőítésére, dicsősége megnő a földön. Még Isten régi ígéreteinek a megvalósulását is elősegíthetjük.

 

Bőven van végül öröm is az önzetlenségben. Nem keserű lemondások sorozata. Igaz, nem is önelégültség, hanem Isten felel rá, megáldja minden örömmel és békességgel saját munkáját, amit az ember szívében végzett el. Örömmel teljesíthetem ezt a tartozásomat. Adj benne több hűséget, Uram!

Ugyanakkor a másoknak való kedvezés önmagában nem a végcél, hanem annak javára, épülésére történik.  Pál azért imádkozott, hogy Isten adja meg olvasóinak a kölcsönös egyetértés lelkét Jézus Krisztus akarata szerint. Ennek az egységnek az a végső célja, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Ez a keresztyének végső küldetése egyénileg és a gyülekezetnek közösségileg. Mivel a keresztyének egymás közti személyes kapcsolatainak célja Isten dicsőítése, Pál így foglalja össze parancsait: Fogadjátok be tehát egymást. A keresztyének számára az Úr Jézus adott példát az elfogadásra azáltal, ahogy ő befogadott minket. Az Úr már akkor elfogadta a hívőket, amikor még nem csak „erőtlenek” (5:6, szó szerint: „gyengék”), hanem „istentelenek” (5:6), „bünösök” (5:8), és „ellenségek” (5:10) voltak. Ezek után nyilvánvaló, hogy a hívők elfogadhatják azokat, akiknek nem alapvető kérdésekben eltérő a véleményük.

MA: Együttérzéssel bátoríts, vigasztalj, hallgass meg, támogass valakit!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*