Róma 15. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 15. fejezet 
14-33. vers

“(14) Én magam is meg vagyok győződve testvéreim, hogy teljesek vagytok minden jósággal, bővölködtök minden ismeretben, és képesek vagytok egymást is tanítani. (15) Mégis kissé merészebben írtam nektek, testvéreim, mintegy emlékeztetve titeket az Istentől nekem adott kegyelemre, (16) hogy Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, Isten evangéliumának a papi szolgálatát végezve, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen. (17) Van tehát mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, Isten előtt. (18) Mert nem mernék olyasmiről szólni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok engedelmességére, szóval és tettel, (19) jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által, úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől fogva Illíriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát. (20) Azt tartottam becsületes dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismert volt, hogy ne mások rakta alapra építsek, (21) hanem amint meg van írva: Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik nem hallották, meg fogják érteni. (22) Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. (23) Most pedig, mivelhogy nincs már munkaterület számomra ezen a vidéken, és mert már sok esztendeje vágyódom utánatok, elmegyek hozzátok, (24) amikor majd Hispániába utazom. Remélem azért, hogy átutazóban meglátlak titeket, és majd ti fogtok útnak indítani, miután egy kissé felüdültem nálatok. (25) Most pedig Jeruzsálembe megyek, a szentek szolgálatára. (26) Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényeinek valamit adakozzanak. (27) Jónak látták, és tartoznak is vele, mert ha a pogányok az ő lelki javaikból részesültek, akkor tartoznak nekik viszontszolgálni földi javaikkal. (28) Ha tehát ezt elvégeztem, és szolgálatuk gyümölcsére a pecsétet ráütöttem, titeket útba ejtve elmegyek Hispániába. (29) Tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, a Krisztus áldásának teljességével érkezem. (30) Kérlek azért titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, tusakodjatok velem együtt, imádkozva Istenhez énértem, (31) hogy szabaduljak meg azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt, (32) hogy örömmel eljussak hozzátok az Isten akaratából, és nálatok megpihenjek. (33) A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (15/2): Azok a ,,biztos tervek” – amik az Isten tervével is egyeznek!

Némely tervünk végbemegy – mások pedig kútba esnek. Hogy fogadod ezt? Bosszankodsz, vagy aggódsz? Vagy: békességgel elfogadod, hogy: „Ember tervez, Isten végez”, vagyis, hogy Neki is vannak tervei, amik felülírják a mienket. És ez jó, mert ő jobban tudja.

Pálnak is voltak vágyai, tervei, amiket sokáig melengetett szívében, míg megvalósulhattak. Római és hispániai útját is így hordozta. Sok éven át vágyódott, míg végre megírhatta a római keresztyéneknek: „elmegyek hozzátok”. Addig Isten egyéb parancsai mindig másfelé szólították el. Olyan utakra, amik nem szerepeltek az ő tervei között.

Mennyit kell alakulnia életemnek, hogy terveimben, vágyaimban az Ő országának építése legyen a legfontosabb! De még ezeket a szent terveket is kész legyek Isten parancsára alázatosan félretenni! Olvasunk olyan tervről is, ami Macedónia és Akhája gyülekezeteitől származott. Ezek a gyülekezetek megbízták Pált, hogy adományaikat juttassa el a címzett jeruzsálemi gyülekezethez, és Pál vállalta ezt az egyszerű, „hozzá méltatlan” feladatot, annyira a maga ügyévé, tervévé tette, hogy tudott szorongani is: vajon kedves lesz-e a jeruzsálemi szentek előtt. Sokat kell alázatoskodnom, hogy a gyülekezetek gondja-baja, tervei ennyire sajátommá váljanak. De volt Pálnak olyan terve is, ami az élő Istentől származott, és ezért megvalósulásában nem is volt kétség: hogy ő az áldás teljességével megy. Tudta, hogy az Úr útját járva erővel fogja hirdetni az Evangéliumot hívőknek és hitetleneknek, jelek és csodák fognak történni keze által.

MA: A megszentelődésben kell előre jutnom, hogy ilyen „biztos terveim” is lehessenek!

FORRÁS:
Viktor János: Csendes percek
(Római levél magyarázata, 58. oldal)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*