Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 8. fejezet
1-18. vers
„(1) Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, (2) mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. (3) Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, (4) hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint. (5) Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira. (6) Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség. (7) Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti. (8) A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.(9) Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. (10) Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által. (11) Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. (12) Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. (13) Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek. (14) Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (15) Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya! (16) Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. (17) Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (18) Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (8/1): Bízd rá magad a kegyelem erejére!
Gyerekkoromban magamtól tanultam meg úszni. Nagyon sok erőlködéssel és rövid távú eredményekkel sikerült a gravitációt leküzdeni, fennmaradnom és haladnom a vízben. Pár éve elmentem egy szakemberhez tanulni. Az első, amire megtanított, hogy „feküdjek rá a vízre” – bízzam rá magam a víz felhajtó erejére. Sikerült ráérezni, mit jelent csakúgy lebegni a víz felszínén. Azóta könnyen megy a vízben a fennmaradás és a haladás. Ez nemcsak fizikai, szellemi törvényszerűség is. A bűnnek is gravitációs, mélybehúzó ereje van. Nehéz vele szemben a saját erőfeszítésünkből fennmaradni. De a kegyelem felhajtó ereje felül emel.
A római levél első felében az apostol grandiózus képet fest Isten kegyelméről és bűnbocsátó szeretetéről, majd rátér a keresztény élet gyakorlati kérdéseire. Miért olyan nehéz legyőzni a bűnt? Isten minden bűnt megbocsát, még a legsúlyosabbakat is? Mi történik valójában, amikor kereszténnyé leszünk? Megváltozunk-e vagy sem?
Amikor Pál a törvény megtartása révén a saját erejéből próbált jó emberré válni, a bűn végül győzedelmeskedett rajta. Bár a szándékai jók voltak, saját tervei és képességei alapján próbálta megnyerni a csatát a bűnnel szemben. Erre a küzdelemre csupán egyetlen megoldás létezik. A fejezet végén Pál igy foglalja ezt össze: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (7,24-25)
A keresztény hit legfőbb bizonyítéka a hívők megváltozott élete. Pál arra szólítja a keresztényeket, hogy tekintsenek magukra úgy, mint akik meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek (6,11).
A végső válasz a 8. fejezet, amely talán a Biblia egyik legreménytelibb fejezete. Pál a Szentlélekről ír benne, valamint a Lélek munkájáról: a Szentlélek mellénk áll, sőt imádkozik értünk, amikor nem tudjuk, mit kellene kérnünk (8,26). Legfőképpen pedig a Szentlélek megtanít minket arra, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni.
A konfliktus azonban így sem tűnik el teljesen – mondja Pál –, hiszen mi részei vagyunk a „sóhajtozó és vajúdó” teremtett világnak (8,8–25). Isten azonban munkálkodik értünk, igy „diadalmaskodunk az által, aki szeret minket”, míg egy napon Isten újra tökéletessé teszi az egész teremtett világot. Ez az ígéret egyben azt a bátorítást tartalmazza, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől (8,38-39- az életünkben.
MA: Járj ma (+mától fogva) Isten gyermekének szabadságában, örömében, reménységében. Még, ha vannak is konfliktusaid, mélybe húzni akaró támadásaid, kísértéseid. „Feküdj rá a vízre”: Isten kegyelmének felhajtó erejére támaszkodj. Ez a benned lakó Szentlélek munkája, hit által:
„De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által.” (11.v)