„…És nem vesznek vala észre semmit…” Máté 24,39
Ha a Bibliában megkeressük az idézett ige helyet – legtöbben tudják- de mindnyájan olvasni, látni fogjuk, hogy az egész rész, melyben Jézus elmarasztaló megállapítását hallhatjuk, az utolsó időkről és az Ő visszajöveteléről szól. Jézus először a teremtettségünkben kapott rendekből sorol fel néhányat, s a felületes olvasás esetén azt gondolhatnánk, mintha ezeket is elmarasztalná (esznek, isznak, házasodnak, férjhez mennek), de erről távolról sincs szó, hanem arra figyelmeztet, hogy földi életünknek ezek az Úrtól kapott ajándékai – akár hitben élünk, akár nem – úgy betölthetnek, hogy életünk napi eseményeni túl, egy erőteljesen, jelentkező – már pünkösdkor elkezdődő, de kiteljesedő – üdvkorszakot nem veszünk észre. Lehet, hogy nagyon távol áll tőlünk, hogy Isten üdvtervén belül, ennek egyik legmegdöbbentőbb és az egész emberiség számára látható eseményére: Jézus Krisztus visszajövetelére és annak jeleire odafigyeljünk, noha Őt, akkor „még azok is meg fogják látni, akik által szegezték” Jelenések 1.7. Ha most a minket és földünket is elért járványra gondolunk, akkor kérdéssé válik bennünk, hogy hogyan is reagáljunk erre az eseménysorra? Szabad talán egy neves tudós, mélyen hívő férfiúnak John C. Lennox megnyilatkozását idéznünk a járvánnyal kapcsolatosan: „A járvány hatása talán abban nyilvánul meg a legerősebben, hogy mindannyian sebezhetőnek érezzük magunkat. Hozzá szoktunk ahhoz, hogy a világ viszonylag stabil, az élet meglehetősen kiszámítható, de úgy látszik most minden szerte foszlik.” (John C. Lennox – Hol van Isten a koronavírus idején? Harmat Kiadó)
És ha a járvány globalitása és üzenete egyre többeket emlékeztetett az ember Isten nélkül tervező, kivitelező globális ambíciójára, megvalljuk, hogy ebben mindnyájan érintettek vagyunk. Isten minden olyan váratlan és rendkívüli eseményt, amely a Jézus utolsó időkre vonatkozó próféciáiban is szerepel, nagyon fontossá teszi számunkra. Isten népe nyilván hamarabb fogja észrevenni a jelekben, jelzésekben Isten figyelmeztető, hívogató, kegyelemre utaló munkáját. De a világ fiai is sok mindenben tájékozódni szeretnének. Egy európai nagyságrendben felelősséget hordozó férfiú, a napokban így nyilatkozott megszólítottként: „Mi lesz még a jövőben, nem tudom, de a jelen állapotot úgy élem át, mint a 21.század első világháborúját.” Tehát van, amit már embertársaink közül is sokan rendkívüli jelenségnek tartanak a fertőzés kapcsán. Óriási kegyelem, hogy megjelenhetett a vakcina is. Egyre közelebb reméljük a járvány elcsendesedését és megszűnését. Az egyetemes kívánság az, hogy minden kerüljön vissza a régi helyére, sok esetben érthető kívánság, de vajon valóban mindennek kell és szabad visszakerülnie?!
Bizonyára nem! Az utolsó időkről szóló kijelentései az Úr Jézusnak éppen arról tájékoztatnak, hogy Isten soha nem tapasztalt világesemények során át szólít majd meg újra, meg újra. Hogy mit kell elrendeznünk külön-külön és együtt az egész világunkkal. Csak az Úr lelke tudja megmutatni és kimunkálni, de várja, hogy észrevegyük: kegyelmi időben megszólított állapotunkat. A bűnökről csak úgy szólhatunk, mint Dániel: „Vétkeztünk mi és a mi atyáink” Felkell vállalnunk közös terheinket akkor is, ha valaki éppen a szabdítás munkájába állíttatott be. Gondoljuk el az évi 40 millió igazolt és 100 millió feltétlezett abortusz a világon, szinte nem is téma. A gyermekmunkások és gyermekprostituáltak világhelyzete és a leány és nő kereskedelem európai mértéke újabb és újabb kötetekben olvasható. A pénzhegyek és a világ szeméthegyei lakói közötti különbségek, akár ugyanabban a városban és országban. A teremtési rendek megtámadása és eltörlésére irányuló törekvések (Férfi, nő, házasság, család, nemzet…). A tízparanacsolaton és a hegyi beszéden történő vakmerő átlépésünk.
A készételek egyharmadának elpusztítása és éhenhalók percenkénti tömegei. A kettős nagy parancsolat megtagadása. Közelebbről a Mikeás 6:8 igéinek az elvetése az igazság, irgalmasság és alázat dolgában. Majd az Úri Imádság utolsó sorainak magunkhoz ragadása: „Mert az enyém, a miénk az ország, a hatalom és a dicsőség.” A teremtett világ pusztítása, a komfort, az élvezet és a birtoklási vágy gyilkos eluralkodása. A globális bűnbánatra Isten globális megszólítással és globális evangélium hirdetéssel válaszol, kegyelmes bűnbánatra hívással, szabadítással, és munkába állítással. A mi örök életünkért, az Országáért, az Ő hatalmának az áldásaiért és az Ő dicsőségébe történő bevonásunkért.
Fogadjuk el: nem kell és nem szabad mindennek a régi helyére visszakerülnie! Az Úr már most újat akar cselekedni velünk, közöttünk. Legyünk Őt befogadó és megáldott néppé és országgá. SDG! – D.
Szabó Dániel