4Mózes 15. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Mózes 4. könyve, 15. fejezet

“(2) Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,

(24-26) akkor hogyha a gyülekezet tudtán kívül, nem szándékosan esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzon egy bikaborjút egészen elégő áldozatul, kedves illatul az ÚRnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. Végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem szándékosan vétettek; és ajándékul tűzáldozatot vigyenek az ÚRnak meg bűnért való áldozatot az ÚR elé a nem szándékos vétekért. Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész gyülekezete és a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli az a nem szándékos vétek.

(38-41) Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz. Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (15/1): Krisztus engesztelő áldozatát fogadjuk hittel, alázattal, hálával ünnepléssel!

“(41) Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.”

Figyelemre méltó, hogy éppen akkor, ad Isten utasításokat számára, hogy mit cselekedjék, ha bevonul oda, amikor a nép hitetlenül elfordul az ígéret földjétől.
Vö. Róm 11,29; Filippi 1,6.

Ezzel az Örökkévaló kifejezi, hogy nem mond le arról, hogy Ábrahám magvából származó népet bevigye a megígért földre, hogy emberi ellánállás és hitetlenség nem hiúsítja meg az Ő akaratát. Mert Isten hűséges és hűségét az emberek hűtlensége sem változtatja meg. Mert amit ígért Isten, azt meg is teszi! Amit eltervezett, azt véghez is viszi! Ha nem az egyik, akkor a másik generációval. Isten szívén az egész emberi nemzettség, minden kor minden emberének az üdvössége van! Nemcsak bizonyos embereké, vagy bizonyos népeké, vagy generációké! Isten kezdetektől fogva a világ végéig végig gondolta és eltervezte, hogy megmenti az embert a kárhozattól és beviszi, akit csak tud az üdvösségbe. És kit “nem tud” bevinni? – azokat, akik makacsul és hitetlenül ellenállnak. Akik megkeményítik a szívüket, mint a fáraó, vagy Júdás. Viszont,  aki hisz Jézus Krisztusban már üdvössége van! Mert Ő lett engesztelő áldozat a világ összes bűnéért.

Az utasítások ugyanis – mint legfontosabb dologról – az engesztelésről szólnak: Így nyer bocsánatot Izrael fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény…” (26.v.) – Izrael fiainak még egy egész sor áldozatot kellett bemutatniuk és nem is győzték elégszer ahhoz, hogy bocsánatot nyerjenek a főpap közbenjárásával.

De nekünk már nem kell egyet sem bemutatni. Mert Jézus Krisztus maga egyedül elégséges áldozat lett a világ összes bűnéért. Nemcsak Izraeléért és nemcsak a nemszándékos bűnökért. Erről szól a Nagypéntek! A Húsvét pedig arról, hogy az Örökkévaló elfogadta az Ő áldozatát, mert nem hagyta Szentjét a sírban, hanem feltámasztotta. Ezzel megnyitotta az utat a hívő emberek számára oda, ahol Ő van: a mennyei ígéretföldjére.

A zsidóknak bojtokat kellett varrni a ruhájukra, hogy emlékeztesse őket az engesztelés parancsolataira, hogy mit kell tenniük. A mi emlékeztetőnk a kereszt és a húsvéti sír, amely arra emlékeztet, hogy mit tett engesztelésünkért Jézus! Mi csak fogadjuk hittel, alázattal, ünnepléssel, hálával!

Leave a Reply