Olvasandó: Mózes 4. könyve, 19. fejezet
„(1) Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: (2) Ez a törvény rendelése, amelyet az ÚR parancsolt: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy hibátlan vörös tehenet, amelyen még nem volt iga. (3) Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívül, és vágják le őelőtte. (4) Vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ujjával, és hintsen belőle hétszer a gyülekezet sátrának eleje felé. (5) Azután égessék meg azt a tehenet az ő szeme előtt. A bőrét, húsát és vérét a ganéjával együtt égessék meg. (6) Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé. (7) Azután mossa ki a pap a ruháit, testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig. (8) Az is, aki elégette a tehenet, mossa ki ruháit vízben, és mosakodjék meg vízzel, de tisztátalan lesz estig. (9) Egy tiszta ember pedig szedje föl a tehén hamvát, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyen, s Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára legyen az, hogy a vétektől tisztulás vizét készítsék vele. Bűnért való áldozat ez. (10) Aki fölszedi a tehén hamvát, mossa ki ruháit, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek! (11) Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig. (12) Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és hetedik napon, és tiszta lesz. Ha pedig nem tisztítja meg magát a harmadik és hetedik napon, akkor nem lesz tiszta. (13) Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, tisztátalanná teszi az ÚR hajlékát, azért ki kell gyomlálni az ilyen embert Izráelből. Mivel nem hintették meg tisztító vízzel, tisztátalan lesz, rajta marad a tisztátalanság. (14) Ez legyen a törvény, amikor valaki sátorban hal meg: mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan lesz hét napig. (15) Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. (16) Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat vagy emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig. (17) Vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet. (18) Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa vízbe, és hintse meg a sátrat és minden edényt és minden embert, akik ott vannak. Azt is, aki a csontot vagy a megölt embert, halottat vagy a koporsót érintette. (19) Hintse meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon. Azután mossa meg ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estére. (20) Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, azt ki kell gyomlálni a gyülekezetből, mert az ÚR szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg a tisztító vízzel, ezért tisztátalan. (21) Örök rendelkezés legyen ez is nekik: mindaz, aki a tisztító vizet hinti, mossa ki ruháját. Mert aki a tisztító vizet megérinti, tisztátalan lesz estig. (22) Bármit érint a tisztátalan, az tisztátalan lesz. Az a lélek is, aki érinti, tisztátalan lesz estig.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (19/1): A tehén hamva helyett, Jézus vére – keressük újra és újra a megtisztulást Őnála!
A veres tehén törvényével Isten egy szabadulási módot adott a tisztátalanná vált gyermekei számára. Nagyon nehéz úton vezetett a megtisztuláshoz. Sok időt, figyelmet, anyagot, segítséget stb kellett igénybe venni/adni érte. Körülményes és költséges út. Alázat és áldozat hozatala nélkül nem ment. És mégis kegyelem volt, hogy egyáltalán lehetőség volt. Nekünk Jézus Krisztusban azonban egy még kegyelmesebb út adatott a tisztulásra.
Ebben a járványban most saját magunkon is tapasztaljuk a fertőzés ártalmasságát. Milyen könnyű elkapni, továbbadni a kórokozót. Milyen nehéz szabadulni tőle, ha fertőzöttek lettünk. És ezt a kórokozást nemcsak testi, hanem lelki vonalon is tapasztaljuk a világban.
Borzasztó, hogy magától csak a romlás iránya hat. Lelkileg is. A bűn tekintetében is. Aki tiszta, ha érintkezésbe kerül a tisztátalannal, maga is az lesz. Nem fordítva. De Jézusban megfordult a dolog. Az evangéliumban olvasunk több olyan gyógyítási esetet, amikor Jézus tisztátalanokkal érintkezett, de Ő nem lett az, hanem megtisztította, elhárította a bajt.
Isten ezzel a törvénnyel ad egy eszközt, egy utat, egy lehetőséget a megtisztulásra. Bárki élhet vele, aki akar. Megkapja jutalmat: visszatérhet a választottak közé. De, aki nem akarja, arra ítélet és pusztulás vár. A mi lehetőségünk a megtisztulásra egyedül Jézus Krisztus. Az Ő élete áldozata volt csak elég áldozat a bűneinkért! Őáltala akarjunk megtisztulni!
Zsid 9:13 – 9:14
„(13) Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: (14) Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.”