Olvasandó: Mózes 4. könyve, 21. fejezet, 10-35. vers
„(10) Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. (11) Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől. (12) Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében. (13) Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között. (14) Ezért van szó az ÚR hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál (15) és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát. (16) Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet. (17) Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek! (18) Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal. Majd a pusztából Mattánába mentek, (19) és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba. (20) Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz. (21) Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel: (22) Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon. (23) De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. (24) De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa. (25) Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak városaiban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban. (26) Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig. (27) Ezért mondják a példabeszédben: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! (28) Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából. Megemésztette Árt, Móáb városát, az Arnón menti magaslatok urait. (29) Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai pedig Szíhónnak, az emóri királynak a foglyaivá. (30) Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden Hesbóntól Díbónig, és elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. (31) Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén. (32) Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat. (33) Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben. (34) Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott. (35) És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (21/1): Istenfélelemmel töltsük el jövevénységünk idejét!
Táborhelyről táborhelyre… – hosszas sorolása annak, hogy a 40 év alatt hogyan „araszolt” Isten népe egyre közelebb az ígéret földje felé.
A végén az Egyiptomból kijött generációból csak ketten, Józsué és Káleb mehetett be, mert ők hittek. Ebben a szomorú tényben örök vigasztalás minden vándorúton levőnek a másik tény, amit megfigyelhetünk. Ez pedig Isten hűséges gondoskodása az övéiről. Ezeknek a táborhelyeknek nevei lefordítva elárulják, hogy Isten Oázisról Oázisra vezette népét. Kies, vizes helyeken a pusztában. A manna jött felülről, az égből naponta’, a víz pedig a földből tábor helyenként. Nem hagyta népét elpusztulni sem éhen sem szomjan.
Ugyanakkor ezek mind foglalt helyek voltak, már más népek birtokai. Úgyhogy letelepedni nem lehetett csak táborozni: egy időre megállni. Ez pedig arra emlékeztetett, hogy még nem érték el a célt. Az Örökkévalótól megigért haza még messze van, itt csak jövevények. Az egyetlen hely, amelyről azt olvassuk, hogy letelepedtek – az emoreusok városai közül némelyek, amelyeket meghódítottak. De ott sem volt nyugalmuk. A Biblia több alkalommal is kifejezetten emlékeztet, hogy jövevények vagyunk ezen a földön. Több helyen figyelmeztet, hogy ne rendezkedjünk úgy be, mintha maradandó városunk lenne itten.
(Zsid 13:14) Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.