Olvasandó: Mózes 4. könyve, 28. fejezet, 1-15. vers
„(1) Azután így szólt az ÚR Mózeshez: (2) Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul. (3) Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az ÚRnak: naponként két ép, egyesztendős bárányt állandó égőáldozatul. (4) Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig este készítsd el. (5) És egy efa finomliszt tizedrészét ételáldozatul egy hín sajtolt olaj negyedrészével összegyúrva. (6) Állandó égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak. (7) A hozzá tartozó italáldozat pedig egy hín negyedrésze legyen egy-egy bárányhoz. A szentélyben öntsd ki a jó borból való italáldozatot az ÚR elé. (8) A második bárányt estefelé készítsd el, s ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel, jó illatú tűzáldozatul az ÚRnak. (9) Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt. (10) Ezt a szombati állandó égőáldozatot be kell mutatni szombatonként az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. (11) Hónapjaitok első napján is mutassatok be az ÚRnak egészen elégő áldozatul két bikaborjút, egy kost és hét ép, egyesztendős bárányt. (12) Mindegyik bikához adjatok háromtized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul. (13) Egy-egy bárány mellé pedig egy-egy tized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. (14) A hozzájuk való italáldozat pedig fél hín bor legyen egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint. (15) Egy kecskebakot is készítsetek el bűnért való áldozatul az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, italáldozatával együtt.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (28/1): Hálával áldozzunk az Úrnak! Naponta – hetente – havonta – évente += szüntelen!(folyamatosan)
Az Ószövetségben Isten előírta népének, hogy folyamatosan legyen áldozat.
Ezzel volt biztosítva a szövetség fenntartása, a „jókapcsolat” ápolása Isten és népe között. Folyamatosan emlékezni kellett Isten kegyelmes tetteire, a maguk érdemtelenségére, a bűn elválasztó halálos rontására és a bűnbocsánatra.
„Parancsold meg Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nekem.” (4Móz 28:2)
Az áldozás az ember részéről az Istenhez való alázatos közeledést, kiengesztelő oda állást jelentette, az Isten részéről pedig a közel engedést, az elfogadást, összeségében pedig a találkozást.
A „maga idejében” való áldozás pedig arra vonatkozik, hogy az élő Isten maga jelöli ki a találkozások idejét és helyét. Nem úgy van tehát, mint a bálványok esetében, hogy a vallásos ember irányítja, találja ki az istenség imádásának kultuszát, hanem az Örökkévaló fejezi ki vágyát a találkozásra. Mert Ő élő személy, és szeret! – Szereti az övéivel való együttlétet.
A „szüntelen való egészen égőáldozat” az áldozatok bemutatásának folytonosságát jelentette. Isten részéről a találkozások igénye ez: Ő folyton kész, szüntelenül vágyik arra, hogy az emberrel közösségben legyen.
Megindító örömhír, hogy már az ószövetségi áldozati rendelkezések is azt árulják el, hogy Isten mennyire vágyik arra, hogy az övéi keressék őt. Naponta kétszeri áldozaton túl hetente és havonta még újabb áldozati alkalmakat ír elő, sőt még külön ünnepieket is. Mindenzt nem „teherként” szánta, hanem a találkozások örömünnepi alkalamaiként vágyott rá. De még megindítóbb, hogy Jézus Krisztusban pedig Ő maga jött közel hozzánk. Ő keresett meg minket szeretetével. Az Ő áldozata tökéletes közelséget eredményezett, mert azt az akadályt törölte el, ami elválaszt minket Istentől: a bűneinket. Eltakarította az útból, úgyhogy immár szabad „odaérkezésünk” lehet Jézus érdeméből az Isten jelenlétébe – a Szentlélek által. A Szentlélek hozza létre ma a találkozást, senki más. Egyszer s mindenkorra, örökre elfordította rólunk az Atya bűn miatti haragját. Nekünk ezért nem kell már különféle szertartásos, előírásos áldozatokat rendeznünk. De méltó, hogy folyamatos hálával áldozva mi is ápoljuk a kapcsolatot, forduljunk naponként – hetenként, havonként stb. többször az élő Istenhez és keressük az Örökkévaló arcát, szívét, jelenlétét. Higgyük el, csak nekünk lesz ettől jobb.