Olvasandó: Mózes 4. könyve, 28. fejezet, 16-22. vers
„(16) Az első hónapban pedig, a hónap tizennegyedik napján kezdődik az ÚR páskája. (17) E hó tizenötödik napján is ünnep van. Hét napon át kovásztalan kenyeret kell enni. (18) Az első napon szent összegyülekezés legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek, (19) hanem tűzáldozatul mutassatok be elégő áldozatot az ÚRnak: két fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek. (20) A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal kevert finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok. (21) Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt adjatok bárányonként. (22) És bűnért való áldozatul egy bakot mutassatok be, hogy engesztelés legyen értetek.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (28/2): Kövessük az Örökkévaló ünneplésének receptjét!
Én magam nem tudok főzni, de gyakran hallom, hogy mikor receptet kérnek tőle, nemcsak a hozzávalókat sorolja fel, hanem a főzés menetét, a fázisok időzítését is lediktálja. Ezért jutott eszembe a párhuzam, amit a mai napi eligazításnak címül adtam, mert ebben az Igében recept-szerűen elő van írva az Örökkévaló szívének kedves ünneplés.
„Az első hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján Úrnak páskhája van… Hónapra és napra pontosan meg van határozva az ünnep kezdete, vége, tartalma és menete. Azután jön a részletes előírás: Mit – mikor – miből – mennyit – milyen minőségben… Mint egy recept. Miért volt fontos ezt így követni a zsidóknak? Először is, mert az Úr ünnepléséről van szó és nem a mi ünneplésünkről. A hűséges, szabadító Isten azért nevezi az „Úr páskhájának” ezt az ünnepet, mert az Ő csodálatos szabadítására emlékeztek ezzel – tehát őt ünnepelték! Nem a „szabadságot” – bár annak örültek –, hanem a szabadító Istent! Ez óriási különbség! Nekünk is jobban oda kellene tennünk a hangsúlyt ünnepléseink során az Úr személyére és csodálatos tetteire! Annál is inkább, mert a páska a mi nagypénteki és húsvéti ünnepünknek – tehát a mi bűnből/halálból való szabadulásunknak – az előképe. Ezért fontos például az időpont előírása, mert Isten azt kéri, hogy éppen akkor ünnepeljük Őt, amikor cselekedett.
A tartalmát tekintve is fontos követni a kijelentést. Amikor gyermekeinket ünnepeljük igyekszünk a kedvükre tenni. Azt játsszuk, azt főzzük, azokat hívjuk meg akiket ők akarnak. Isten is elmondja, hogy milyen a számára kedves ünneplés. Egy héten át tartson; kétszeri összegyülekezés, naponkénti áldozat legyen és minőségi ajándékot vigyenek stb. Magunk számára lefordítva: Ne sajnáljuk rá az időt, a fáradságot áldozatot, az anyagiakat, legyünk nagyvonalúak, a legjobbat adjuk, és közösségben gyakoroljuk.
Feleségemtől tudom, hogy ha nem úgy csináljuk a sütést/főzést, ha nem úgy időzítjük a dolgokat, ahogy le van írva, akkor hiába van meg minden hozzávaló – nem úgy sikerül, nem lesz olyan, nem lesz méltó a nevéhez sem. Még csak nem is másolat, hanem hamisítvány lesz belőle!
Az istentiszteletünk legyen igei, ünneplésünk méltó Őhozzá!